Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Honvédelmi Minisztérium
I parancsnokságok önállósítása. 6. A lovasság szervezetének [...] módosítása. 7. A huszár ezredtörzsek és pótkeretek további kiépítése, a századok tiszti létszámának egy fővel gyarapítása. 8. Egyéb kisebb szervi változások.”1409 1410 1411 1412 Tisza István miniszterelnök az új véderőtörvény keretében tervezte elérni, hogy végre felállítsák a magyar honvéd tüzér- ezredeket. (1904. február 24./1., július 28У49.) A tárcaközi, valamint a hadügyminiszterrel folytatott egyeztető tárgyalások még 1905 tavaszán sem zárultak le.410 Nyugvópontra került a második házasságban élő katonai özvegyek nyugdíjának ügye. A honvédelmi miniszter előterjesztésére a hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és a népfelkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról intézkedő 1887. évi XX. törvény hatályát a fenti özvegyekre is kiterjesztették. (1904. július 1./33.) Az élelmiszerek árának folyamatos emelkedése miatt - uralkodói kezdeményezésre 1905. január i-től felemelték a katonai nyugdíjasok ellátmányának összegét. (1904. december 10./21.) Alkudozás a hadfelszerelések szállításának kvóta szerinti megállapításáért A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének vezetői már 1903 decemberében fel- terjesztést készítettek Tisza István miniszterelnök részére, amelyben azt kérték, hogy a közös hadsereg megrendeléseiből a magyar ipar a kvótának megfelelő mértékben részesüljön.14" A beadványt készítők szerint a gyáriparosok hátránya főleg abból származik, hogy a hadsereg szükségleteinek tetemes részét a katonai kincstár gyáraiban állítják elő, amelyeket kivétel nélkül Ausztria területén építettek fel, és termelésüket a kvóta felosztásánál nem veszik figyelembe. Ezért a magyar gyárak érdeke mindenképpen az, hogy az Ausztriában található kincstári gyárak termelését beszámítsák az osztrák részesedésbe, és ezzel a magyar szállítási kvóta mértéke megemelkedjen. Az osztrák iparosok nem támogatták a magyar követelést, mert szerintük a kincstári gyárak tőlük vonják el a forgalmat, ezért a részesedési arányon nem szabad változtatni. A magyar gyáriparosok ragaszkodtak ahhoz, hogy a Monarchia két országa olyan arányban részesüljön a megrendelésekben, mint amilyen mértékben a hadsereg kiadásaihoz hozzájárul. A fenti követelés elfogadása konkrétan azt jelentette volna, hogy a katonaság által kifizetett minden egymillió koronából a magyarországi beszállítók 344 000 korona értékű megrendelésben részesülnek. A katonai megrendelések felülvizsgálata ellen fellépő osztrák iparvállalatok képviselői a gazdasági mellé politikai érveket is felsorakoztattak. Ilyen kifogásként szerepelt például, hogy a budapesti követelés teljesítése - a birodalmi érdek rovására - a magyar hadsereg önállósodásához vezetne. Az érdekellentétek nagyságára jellemző: a GYOSZ vezetősége azért is harcot hirdetett, hogy „a magyar nyelvű irományok ne Bécsben készüljenek, hanem Budapesten a M. Kir. Államnyomdában.”14'2 1409 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. Indoklás a honvédségről szóló törvényjavaslathoz. 1903. 1410 MNL OL К 178-1905-1481. A honvédelmi miniszter átirata a földművelésügyi miniszter részére. 1905. február 18. 1411 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének felterjesztése a miniszterelnök részére. 1903. december 3. 1412 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Közleményei. 1904. február и. 355
