Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Honvédelmi Minisztérium
Különösen a tüzérség várható fejlesztése körül élesedett ki a vita. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége már 1903. december 3-án azzal a kéréssel kereste meg a miniszterelnököt, hogy az új ágyúk gyártására Magyarországon is hozzanak létre egy gyárat, illetve a diósgyőri üzemet tegyék erre a feladatra alkalmassá.14'3 Az 1904. januárban készített minisztertanácsi előterjesztés (1904. január 30./2.) alapján a kormány megállapította, hogy a magyar iparnak „a Cs. és Kir. Hadsereg és Hadi- tengerészet ipari szükségletei, nevezetesen az ágyú- és lövedékszükséglete fedezésénél a kvóta arányában való részesítése iránt az egyes érdekelt miniszter urak esetenként kü- lön-külön tettek lépéseket, és tárgyaltak a hadügyi kormányzattal anélkül, hogy sikerült volna Magyarország e részbeni jogosult igényeinek kellő mértékben érvényt szerezni, s az elvi kijelentéseknek megfelelő eredményt gyakorlatilag is elérni.” Ezért az egységes ügykezelés érdekében a kormány a hadügyi vezetéssel kezdődő tárgyalások irányítását a kereskedelemügyi miniszterre bízta.'4'4 A magyar delegáció hadügyi albizottságának 1904. május 19-én tartott ülésén Tisza István miniszterelnök arról számolt be, hogy az osztrák fél hozzájárulásával a katonai megrendelésekből a magyar ipar a kvóta szerint részesedik, de a küszöbön álló jelentős beruházások miatt ennek gyakorlati megvalósítása várhatóan ellenállásba fog ütközni.'4'5 Az osztrák gyáriparosok továbbra is tiltakoztak az ellen, hogy az Ausztria területén működő kincstári gyárak megrendeléseit beszámítsák a kvótába. A megállapodásnak például a haditengerészet formálisan úgy tett eleget, hogy az új hajókhoz olyan kazánokat kértek, amelyeknek legyártását - a kizárólagos szabadalmi jog miatt - csak az osztrák gyárak végezhették el.'4'6 A tárgyalások során a kvóta mellet a másik legvitatottabb napirendi pontban az ún. kompenzáció kérdésében is kedvező elvi döntés született. A magyar kormány álláspontját elfogadva a létrejött megállapodás rögzítette: „a hadsereg ruházati, felfegyverzési és felszerelési tárgyainak szállításánál a magyar ipart megillető részesedés jövőre is ennek biztosíttassék, ha pedig a magyar kisipar a neki szánt részt valamikor igénybe nem ven- 1413 1414 1415 1416 1413 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének felterjesztése a miniszterelnök részére. 1903. december 3. 1414 A közös hadügyminiszter és a haditengerészet főnöke csak külön-külön voltak hajlandók tárgyalni a magyar kereskedelemügyi miniszterrel. A megbeszélések kiinduló pontját a magyar delegáció 1903. évi határozatai szolgáltatták, amely szerint: „a cs. és kir. hadsereg ruházati, felfegyverzési és felszerelési tárgyainak szállításánál a magyar ipart megillető részesedés jövőre is annak biztosíttassék, ha pedig a magyar kisipar a neki szánt részt valamikor igénybe nem venné, akkor ezen rész a különböző gyárak lehető tekintetbe vételével szintén a magyar iparnak engedtessék át.” Továbbá „Utasíttatik a hadügyminiszter, hogy amennyiben a közös hadsereg és haditengerészet által fogyasztott ruházati és felszerelési cikkek Magyarországon még nem állítatnának elő, a magyar ipar ezekből megillető kvóta kiegészítéséül más cikkekből megfelelő nagyobb megrendelést kapjon. [...] Az albizottság kijelenti, hogy amennyiben egy második tüzérségi szergyár felállítása szükségessé válnék, az Magyarországon lesz felállítandó.” (MNL OL К 148-1904-24-4276. Megállapodás a Cs. és Kir. Közös Hadsereg ipari szállításai ügyében. 1904. június 6.) 1415 A tárgyalások alapjául a magyar delegáció 1903. évi határozatai szolgáltak. 1416 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének felterjesztése a miniszterelnök részére. 1904. július 9. 356
