Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Belügyminisztérium

rendelkezett.1053 1054 * * Az Utasításban rögzítették a fizetési osztályokon belüli fokozatokat, a szolgálati idő figyelembe vételével történő előléptetések menetét. A törvény értelmében 1904. január elsejétől a vármegyei alkalmazottak fizetését és lakáspénzét kizárólag költségvetési forrásból fedezték, így lehetővé vált, hogy az e célra felhasznált vármegyei hozzájárulást (1902-ben közel 1,5 millió korona) helyben, közjótékonysági és közművelődési alapok támogatására fordítsák. A fentiek szerint az illetmény-javításra (fizetés és az ún. lakáspénz) az 1903. évben előirányzott mintegy 10,4 millió korona állami kiadásokat 13,9 miihó koronára növeli, illetve a többletkiadás a vármegyei hozzájárulás törlésével eléri a 4,6 millió koronát. A belügyminiszteri javaslat a vármegyei alkalmazottak anyagi biztonságának szavatolása mellett a különböző vármegyei alapok kezeléséről és felhasználásáról is rendelkezett.“54

A megyei pénztári és számvevőségi alkalmazottak átszervezése során a vármegyei törvényhatóságoknál rendszeresített összes pénztári és számvevőségi állást megszüntették, a 614 számvevőségi alkalmazott és 100 hivatalszolga rendelkezési állapotba, ideiglenes szolgálattételre a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekhez került át. A rendelkezési idő leteltével ezeket az embereket állami szolgálatba helyezték, ezért a számvevőségi szakban 534 tisztviselői és 82 hivatalszolgai új állás rendszeresítése vált szükségessé. (1903. december 13./7. és december 19./4.) A pénzügyminiszter előterjesztésére az államosított vármegyei gyámpénztárak tisztviselőinek fizetését is rendezték. (1903. december 13./8.)

A vármegyei alkalmazottak helyzetének rendezésével párhuzamosan a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményét is szabályozták.“55 Az 1903. év végén megkezdett előkészületi munkálatok az 1904. év első felében az 1904. évi XI. törvény parlamenti elfogadásához vezettek."’56 A törvényben rögzítették a jegyzői (1600 korona) és a segédjegyzői (1000 korona) illetmény minimális összegét, az ötévente esedékes (100 korona) pótlékot; a szolgálati idő beszámításának módját; a képesítési követelményeket. A jegyzőkre ruházott, újabb ügyköröket jelentő állami feladatok miatt az illetményren1053 62.000/1904. B. M. sz. rendelet.; MNL OL К 255-1904-12. t-2088. A belügyminiszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. június 13.

1054 MNL OL К 26-1904-2380. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak (tiszti- segéd- kezelő és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról. 1904. március 2. 9. §. — A vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról szóló törvényt az uralkodó 1904. május 24-én, Budapesten szentesítette, és mint az 1904. évi X. törvényt hirdették ki. A törvényalkotó célja: az alkalmazottak anyagi helyzetének javítása; az illetmények egységes rendezése; a vármegyei alkalmazottak illetményének kizárólag a kincstár részéről történő finanszírozása.

ioj5 A jegyzői javadalmak mértékét а XVIII. század végén egyes vármegyék úgy szabályozták, hogy fizetési osztályokat alakítottak ki, és az alacsony készpénzfizetés mellett házat és szántóföldet is biztosítottak részükre. A törvényhozás az 1871. évi XVTII. törvényben a jegyzői fizetés minimumát évi 400 forintban határozta meg, majd az 1886. évi XXII. törvény szerint, ahol a község vagyoni helyzete megengedi, a törvényhatóság a fizetést 600 forintra felemelheti. A legtöbb törvényhatóság a járandóság nagyobbik részét terményekben folyósította. A századfordulón a jegyzők 800 koronás fizetése már nem biztosította egy családos köztisztviselő megélhetését.

ioj6 MNL OL К 2-AXIV-2-93. Törvényjavaslat a községi és körjegyzők, segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról. 1904. március 2. - A belügyminiszter ezt a törvényjavaslatát az országgyűlésben 1904. március 2-án terjesztette elő. (Lásd az 1904. évi XI. törvényt. Szentesítve: 1904. május 24. Végrehajtási Utasítás: 77.500/1904. В. M sz.)

276