Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Belügyminisztérium
dezéssel kapcsolatos költségeket az állam magára vállalta.1“57 A törvény kihirdetését a Végrehajtási Utasítás kiadása követte, amelyben a fizetésrendezés módozatait és mértékét, a korpótlékra, az utalványozásra, az elszámolásra vonatkozó részleteket rögzítet- ték.1057 1058 A belügyminiszter által 1904. március 2-án előterjesztett, az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat1“59 szorosan kapcsolódott a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményének szabályozásáról rendelkező törvényjavaslathoz. Az általános fizetésrendezés okozta kincstári terhek mérséklése érdekében döntött úgy a kormány, hogy az önálló anyakönyvi állásokat megszünteti, és ezt a feladatkört - a községi közigazgatási teendők közé sorolva - a felemelt illetményben részesített jegyzőkre ruházza. Az állami anyakönyvezés évi költsége ezen a területen - a községeket terhelő dologi kiadásokat nem számítva - 581287 koronát tett ki, a kormány ezt az összeget az illetmények rendezésére használhatta fel. Az állami anyakönyvekről szóló 1897. évi XXXIII. törvény módosítását elrendelő 1904. évi XXXVI. törvény nem változtatott a városok anyakönyvi gyakorlatán. 1904. október i-én lépett életbe az új Járási Pénzkezelési Szabályzat (79.000/1904. B. M. sz. rendelet), amely a postatakarékpénztári - csekk és klíring - forgalom kötelező igénybe vételét a főszolgabírók pénzkezelésére is kiterjesztette. Ezzel a járási pénzkezelés teljes mértékben a postatakarékpénztári hálózaton keresztül történt.1060 1061 Csendőrség A Belügyminisztérium vezetésével megbízott Tisza István miniszterelnök az 1904. március 13-án tartott minisztertanácsi ülés részére készített előterjesztésében a Magyar Királyi Csendőrség létszámának fokozatos emelését javasolta. (1904. március 13./9.) Indoklása szerint a Délvidéknek Szerbiával határos területén nem megfelelő a közbiztonság, mert a szomszédos állam területéről nem csak a kincstárnak tetemes kárt okozó csempészek, hanem a nemzetiségi ellentéteket szító személyek is könnyedén átjárnak. Az előadó arra, az 1897. augusztus 24-én kelt uralkodói engedélyre is hivatkozott, amely szerint a 8044 fős állomány létszáma 10 000 főre növelhető.1“61 A csendőrség szervezeti megerősítését már 1901 tavaszán Széli Kálmán, mint a Belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök és Fejérváry Géza honvédelmi miniszter is napirendre kíván1057 A jegyzőkre ruházott újabb feladatokat tartalmaztak például: a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII., a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII., a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898. évi П. és a gazdasági munkás és cseléd-segély- pénztárról szóló 1900. évi XXVIII. törvény. 1058 77.300/1904. B. M. sz. rendelet. 1059 1904. évi XXXVI. törvény.; MNL OL К 2-AXIV-2-94. Belügyminiszteri előterjesztés az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. törvény módosításáról. 1904. március 2.; MNL OL К 235-1904-12. t.—620. A belügyminiszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. február 17.- 1904-ben összesen 4941 anyakönyvi kerület volt az országban. 1060 MNL OL К 148-1906-3. t-3174. Jelentés a Magyar Királyi Belügyminisztérium 1904. évi működéséről. Előadói tervezet. 1905. augusztus 24. (Lásd még: Körmendy, 1939.) 1061 A csendőrség létszáma az 1881. évi III. törvénynek köszönhetően, az 1884-re kiépített új szervezeti keretben, a korábbi 5112 fős állománnyal szemben jelentősen megnőtt. A teljes állomány 1904-ben 8666 fő, 1905-ben 8789 fő volt. (Lásd: Évkönyv 1903,1906.187.)
