Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Belügyminisztérium
1 fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőknek; az állami elemi népiskolai tanítóknak, tanítónőknek és kisdedóvónőknek; a postáknál, távírdáknál és távbeszélőnél rendszeresített állásokon alkalmazott kezelőknél; az altiszteknek és szolgáknak; a pénzügyőrség legénységének, és a fő- és székvárosi államrendőrség őrszemélyzeténél.” A pénzügyminiszter a törvényes alapokat nélkülöző pótlékok beolvasztásával, főleg a kisebb fizetési osztályba soroltaknál javasolt számottevő jövedelem növelést.1049 A Pénzügyi Bizottság jelentése szerint az általa megtárgyalt fenti javaslat költségei az állami költségvetésben 18 146 893 korona többletkiadást eredményeznek.'050 A több mint négyezer vármegyei tisztviselő fizetésének rendezése érdekében a Belügyminisztériumban tervezetet készítettek. (1904. február 21./17.) A „vármegyei alkalmazottak (tiszti- segéd- kezelő és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról” született törvényjavaslat az aránytalanságok megszüntetése mellett a fizetések egységes alapú rendezését tűzte ki célul.105' Az előterjesztők hitvallása szerint: „A fizetésrendezés kérdése nemcsak a tisztviselők egyéni, hanem a jó közigazgatás általános kérdését is érinti”. A Belügyminisztérium munkatársainak munkáját segítette, hogy a vármegyei tisztviselők küldötteinek 1903. március 25-én tartott országos értekezletén, valamint április 26-ára összehívott kongresszusukon a résztvevők a szükségesnek tartott intézkedésekről állásfoglalást készítettek, valamint 1903 novemberében emlékiratban is kérték a fizetésük - az állami alkalmazottakéval megegyező - egységes rendezését.1052 A tisztviselők javadalmazása közötti nagy eltéréseket mutatja, hogy például a főjegyző Brassóban 4400 korona, Fogaras vármegyében 3200 korona, Sopronban pedig 4800 korona fizetést kapott. Az országgyűléshez 1904. március 2-án benyújtott törvényjavaslatot a képviselők viszonylag rövid idő alatt elfogadták, és május 21-én, mint az 1904. évi X. törvényt kihirdették. Mivel az 1904. évi X. törvény csak általánosságban rögzítette, hogy a vármegyei alkalmazottak illetménye azonos lesz az állami alkalmazottakéval, ezért annak megvalósításáról a Belügyminisztérium Végrehajtási Utasítás (62.000/1904. B. M. sz.) kiadásával 1049 MNL OL К 27.1904. október 21./5. (A témához kiegészítésként lásd: Sashegyi, 1974.) iojo MNL OL К 2-AXIV-2-85. Törvényjavaslat az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról. 1903. december 21.; 1904. évi I. törvény. 1051 MNL OL К 26-1904-2380. és MNL К 2-AXIV-2-92. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak (tiszti- segéd- kezelő és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról. 1904. március 2. - A vármegyék önkormányzati, bíráskodási és közigazgatási hatáskörének kialakulásakor a tisztviselők fizetés nélkül teljesítették feladatukat. Később, a megnövekedett feladatok miatt a tisztségviselők a házi adók terhére csekély javadalmazásba részesültek. Az 1848. évi törvényhozás a vármegyei tisztviselők illetményének szabályozását nem végezte el. Fordulatot jelentett a provizórium időszaka, amikor a tisztviselők jelentős része leköszönt állásáról, és a kinevezettek már állami javadalmazásban részesültek. A kiegyezés után, 1883-ig évenként törvény határozta meg - csekély eltéréssekkel - a vármegyei kiadások fedezésére biztosított hitelek összegét. Az 1883. évi XV. törvény alapján megállapított fizetések a századfordulón - annak ellenére, hogy a költségvetésben 1894 és 1902 között is növekedett az erre fordítható összeg - a vármegyei tisztségviselők számára már csak szerény megélhetést biztosítottak. (Lásd az 1904. évi X. törvényt.) 1052 Tisza István arra hívta fel Lukács László pénzügyminiszter figyelmét, hogy az 1902. évi III. törvény alapján állami szolgálatba vett vármegyei pénztári és számvevőségi tisztviselők fizetési pótlékának megállapításánál a vármegye szolgálatában eltöltött időt nem vették figyelembe. (MNL OL К 255-1905-1-78. Tisza István mint belügyminiszter átirata Lukács László pénzügyminiszter részére. 1904. április 25.) 275
