Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Tisza István ügyvezető kormány élén

léptessék. E pártok egyetértenek abban is, hogy a magyar hadseregnek - mely az egész hadseregnek kiegészítő részét képezi - nemzeti jellege nyelvben és jelvényekben kidomboríttassék. E kívánságban megegyeznek azok is, akik a végcél tekintetében a legmesszebbmenő álláspontot, az önálló magyar hadsereget vallják.” Végül biztosították a királyt arról, hogy a parlamenti helyzet nem akadályozza „a válság gyors megoldását és az új felelős minisztérium kinevezését”. A felirati javaslat elfogadására és aláírására, valamint megpecsételésére 1905. május 12-én került sor, átadását a király részére a parlament a miniszterelnök feladatává tette."0

Az ellenzéki koalíció nem elégedett meg a választási győzelemmel, hanem a kormányfő büntetőjogi felelősségre vonásával az ügyvezető kormány minél gyorsabb távozását igyekezett elérni. Erre szolgált Eötvös Károly, Nagykőrös országgyűlési képviselőjének az úgynevezett megtorló indítványa, amely az 1904. évi november 18-án lezajlott házszabály módosítás körülményeivel és az 1904. december 13-ai parlamenti eseményekkel foglalkozott. Az ellenzék véleményét tükröző - 1905. április 12-én napirendre tűzött - előterjesztés szerint: „Ez esemény a képviselőház házszabályainak, a tanácskozási rendnek, a képviselők szólásszabadságának erőszakos megsértése. [...] a jegyzőkönyvnek és naplónak hibás, hézagos, a történteket híven fel nem tüntető, tárgyilag tehát kétségtelenül hamis tartalommal lett elkészítve, és ami szintoly súlyos, a képviselőháznak 1904. december 13-án összehívott ülésén a képviselők nyilvános és szokott tanácskozási termében karhatalmi szolgálatra hívatott teremszolgáknak nagy tömegben való elhelyezése, mellyel a törvényhozás tagjai, a nemzet választott képviselői esetleg úgy személyes szabadságukban, mint közjogi függetlenségükben súlyosan megsértettek. [...] ekként a képviselők egyéni és személyes szabadságának még közvetlen testi erőszakkal is eszközlendő korlátozása lett vagy lehetett volna.”"1 Az előterjesztő, miután saját verziója szerint ismertette a történteket, teljeskörű vizsgálatot kért, továbbá felsorolta azt a tíz vádpontot, amelyekben Perczel Dezső elnök, Csávossy Béla háznagy, Tisza István miniszterelnök, valamint Nyíri Sándor honvédelmi miniszter bűnösnek mondható ki, illetve amelyek esetében a törvénysértés megállapítható. Az előterjesztés parlamenti vitáját az ellenzéki képviselők három ülésnapon át folytatták úgy, hogy a Szabadelvű Párt nevében senki nem szólt hozzá. A kormánypárti képviselők közül - hangsúlyozottan a saját véleményét ismertetve - egyedül gróf Keglevich István jelentkezett szólásra. Keglevich István mind az előterjesztést, mind a vitát - az ellenzéki képviselők és a másnapi sajtó éles kritikáját kiváltva - nemcsak helytelennek és céltalannak, hanem ízléstelennek is nyilvánította."2 A képviselőház 1905. április 15-én, az ellenzéki oldal szavazata- 990 991 992

990 Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. köt. 24. országos ülés. 1905. május 12. - A feliratot még a 17. és a 20-24. országos üléseken is tárgyalták.

991 Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. köt 12. országos ülés. 1905. április 12. - Eötvös Károlyt az előterjesztés elkészítésére a Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bizottsága kérte fel.

992 Gróf Keglevich Istvánt következetes kormánypárti magatartása és a részére megítélt kegydíj miatt az ellenzéki képviselők folyamatosan támadták. Egy, a Hentz Károly néppárti képviselővel folytatott parlamenti szóváltást követő párbajban - 1905. május 29-én - Keglevich István halálos sebet kapott. A Szabadelvű Párt értekezletének 1903. április 7-én hozott határozata szerint Eötvös Károly rosszallási indítványát a képvisetóházban ellenezni fogják, de a vitában nem vesznek részt. (Magyar Nemzet, 1905. április 13.)

259