Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az 1905. évi választás előkészítése és eredménye
vevői a politikai programjukkal beléptek az országgyűlési választási harcba, maguk ellen fordították az ún. alkotmányhű román párt régi tagjait. Imire László kolozsvári ügyvéd szerint a konferencia „fanatizált és szereplésre vágyó fiatalokból összeverődött” tagjai programjukat az idősebb román politikusok kiszorítása érdekében állították össze.9'5 Ezért arra kérte a miniszterelnököt, hogy a választási küzdelemben a hazafias románokból összeállított képviselőjelöltek listáját támogassa. Az erdélyi szász központi választmány is utasítást szavazott meg a választási küzdelemben résztvevő jelöltjei részére. Az 1905. január 9-én elfogadott választási határozat az államrend fenntartása érdekében a Szabadelvű Párt támogatására szólít fel, de csak abban az esetben, „ha olyan rendszabályok, amelyek - mint az előző országgyűlés elé kiélezett formában beterjesztett népiskolai törvényjavaslat - a szász nép létét nem veszélyeztetik, nem teszik lehetetlenné”.9'6 A magyarországi szerbeket két nemzetiségi párt is a választáson való aktív részvételre, jelöltjeik szavazására szólította fel. A Szerb Nemzeti Radikális Párt 1905. január 6-án, a Szerb Nemzeti Szabadelvű Párt 1905. január и-én hirdette meg választási felhívását.9'7 A pártok vezetői szerint a szerbek sem a kormány jelöltjeire, sem a magyar ellenzékre nem adhatják le szavazataikat, mert: „Nekünk szerbeknek, mint a többi nem magyar nemzetiségeknek is megtámadták nemzeti létünket azáltal, hogy az állam nem csak politikai, de kulturális egységet is kíván, amint ez kifejezésre jut a népiskolákról szóló, rosszhírű, közismert Berzeviczy-féle javaslatban.” A szövetkezett ellenzék vezérkarában folyamatosan zajlottak a belső viták, hogy az egyes választói kerületeket kinek juttassák. A régi ellenzéki politikusok megtartása mellett fontos volt az átpártolt képviselők jutalmazása, részükre a választásokon való részvétel biztosítása. Például a gönci kerületet ekkor a Függetlenségi Párt igyekezett - a helybéliek némi tiltakozása ellenére - gróf Károlyi Sándor részére biztosítani. Forgách István 1905. január 4-én arról tájékoztatta Ivánka Oszkárt, hogy Károlyi Sándor ellen folyik az aknamunka, mert „a választók rossz néven vették, hogy oly későn hagyta ott Tiszát, s hogy kilépéséről nem is értesítette őket, ebből mind tőkét csináltak ellene, s Göncről ügy értesültem, hogy a választók nevében értesítették Görgey bírót, hogy ők egy függetlenségi érzelmű képviselőt óhajtanak.”9'8 Forgách István kérésére Budapestről sürgönyöztek Görgeynek, „hogy Kossuthék is óhajtják és támogatják Károlyit”. Ivánka Oszkár a Darányi Ignáccal egyeztetett döntésről az alábbiak szerint 1905. január 8-án értesítette Károlyi Sándort: „Hosszú correspondentiák [levelezések - S. L.] és tanácskozás után ma végre el 915 916 917 918 915 MREZSLT 44/a. fond Tisza iratok 3. cs. 9. t. 4. Indre László román ügyvéd levele Tisza István részére. 1905. január 15. - Lásd még: A Román Nemzeti Párt végrehajtó Bizottságának felhívása a román választókhoz. 1905. január 12. (Remény, 1966. 536-537.) 916 Az erdélyi szász központi választmány 1905. január 9-i ülésének választási határozata. (Kemény, 1966. 532-) 917 Kemény, 1966. 524-526. 918 MNL OL P 389 2. cs. 49. sz. Forgách Isván levele Ivánka Oszkár részére. Szalánc, 1905. január 4. - Károlyi a késői csatlakozásáról így írt: „Tisza mellett tovább maradtam, mint mások, mert többféle kijelentéséből fel kellett tennem, hogy a kormányelnök a szövetkezeti eszmét, amelynek 20 év óta híve vagyok, nem ellenzi. De mikor a lex Dánielt hozta létre, nem habozhattam, akkor lettem ellenese.” (MNL OL P 389 4. cs. 65. sz. Károlyi Sándor levele Szentimrei Gyula részére. 1905. január 12.)
