Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az egyesül ellenzék képviselőházi "győzelme"

országgyűlés utolsó ülésének viharos jelenetei, meddő vitái úgy értek véget, hogy a Ház elnökének búcsúzó szavai teljesen elvesztek a nagy hangzavarban.

1905. január 3-án a legfontosabb események már nem a parlamentben, hanem az ellenzéki pártok tanácstermeiben zajlottak. Délután négy órakor az ún. Szederkényi Párt ülésezett, Szederkényi Nándor vezetésével. Az értekezleten Holló Lajos, Bartha Miklós és Okolicsányi László azokat az érveket sorakoztatták fel, amelyek a Kossuth Ferenc vezette párthoz való csatlakozást indokolták. Ezt követően határozatként kimondták, hogy a tizenegy képviselőt számláló párt beolvad a Függetlenségi Pártba.901 A fentiekkel egy időben a Hungária Szállóban a Nemzeti Párt is ülésezett. Apponyi Albert kijelentette, hogy a körülmények kényszerítő ereje megingatta a király esküszentségébe vetett hitet és a bizalmat is, ezért letér a ’67-es alapról és a tiszta perszónálunió alapjára helyezkedik. Ennek következményeként csatlakozik a Függetlenségi Párthoz.902 A délután tanácskozó Függetlenségi Párt ülése idején érkezett meg Nessi Pál jegyző kezébe a Szederkényi és a Nemzeti Párt csatlakozási nyilatkozata mellett az Ugrón csoport hasonló tartalmú levele is. Az esti órákban a csatlakozást kimondó pártok képviselői a Függetlenségi Párt Erzsébet körúti székházába vonultak, ahol vidám hangulatban együttes ülést tartottak.

Ferenc József az országgyűlést berekesztő trónbeszédét a szokásos ünnepi keretek között 1905. január 4-én a budai várban mondta el. Az uralkodó beszédében kitért a parlament törvényalkotó munkájára, majd a házszabályok reformjának kérdésére, amely „oly válságos helyzetet teremtett, melyben a jelen országgyűlés munkaképességének helyreálltát nem lehet többé reménylenünk. Ezen helyzetben alkotmányos kötelességünknek tartjuk, hogy alkalmat adjunk az állásfoglalásra a nemzetnek.”903 A trónbeszéd felolvasása után a király az országgyűlés berekesztésén résztvevőkkel együtt a várkápolnába ment, ahol Hornig Károly veszprémi püspök tedeumot mondott. Az orgonista az istentiszteletet a himnusz hangjaival fejezte be. Az új országgyűlés 1905. február 15-ére történő összehívására vonatkozó királyi közleményt és a belügyminiszter választási rendeletét a hivatalos lap 1905. január 5-én közölte. A belügyminiszter az általános választásokat 1905. január 26. és február 4. között rendelte el lebonyolítani.

901 Egyetértés, 1905. január 4. A Szederkényi-párt értekezlete.

902 Egyetértés, 1905. január 4. A Nemzeti Párt értekezlete. - A ’67-es alapról a Darányi Ignáchoz csatlakozó gróf Károlyi Sándor így írt: „A ’67-es alap egy kiindulási pont volt, de nem végcél és a mai nap, midőn a pánszlávizmus és a pángermánizmus hullámai között hánykolódunk és ez a bárka Ausztria-Magyaror- szág, melyben vagyunk, már annyi léket kapott, akkor a ’67-es alap állandó és örökös volta éppoly ingóvá lesz, mint a régibb keletű nemzetközi békeszerződések, melyeket azzal a kitétellel, hogy örökre és meg- másíthatatlanul szövegeztek, de azért mégis soha nem maradtak meg örökre, de megszűntek, s másokkal pótoltattak, mert a nemzetek nem koporsóba rakott halottak, hanem élő lények, melyek erősödnek vagy gyengülnek, s életviszonyaik ahhoz képest szomszédaikkal szemben is változnak.” (MNL OL P 389 2. cs. 49. sz. Gróf Károlyi Sándor levele Buday Barna részére. 1904. október 1.)

903 MNL OL К 2-AI-3-14. Az országgyűlést berekesztő trónbeszéd. 1905. január 4.; Továbbá: Egyetértés, 1905. január 5. A trónbeszéd.