Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az egyesül ellenzék képviselőházi "győzelme"
bejáratánál plakát hirdette, hogy a parlamenti ülést délelőtt tíz órára hívták össze. Az országházba bevonuló ellenzéki képviselők így végignézhették, hogy az előző napi rombolás ellenére a takarító személyzet miként próbálja az ülésszak megnyitására alkalmassá tenni a termet.879 A Lloyd-klub udvarán gyülekező mintegy 120 Szabadelvű párti képviselő, a kormány tagjaival együtt, 1904. december 14-én reggel kilenc órakor csoportosan indultak a parlamentbe. Az ülésterembe megérkező kormány tagjai a miniszteri székek hiányában az első sorban foglaltak helyet. Jakabffy Imre alelnök, miután megnyitotta az ülést, átvette Tisza Istvántól a december 8-án aláírt királyi kéziratot, amelyet Daróczy Aladár jegyző ismertetett. Ferenc József az 1901. október 24-én megnyitott országgyűlés 4. ülésszakát 1904. december 13-ára összehívottnak nyilvánította. Miután a királyi döntést minden képviselő tudomásul vette, és az elnök javaslatára az országgyűlés tisztségviselőinek megválasztását másnapra halasztották, az ülés tíz perc alatt befejeződött.880 Az 1904. december 15-én és 16-án megtartott parlamenti ülések idejét az ellenzéki szónokoknak - Andrássy Gyula, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Bánffy Dezső, Rakovszky István - a házszabály módosítását támadó beszédei töltötték ki, a Ház tisztikarának megválasztására esély sem volt. Az ellenzék magáévá tette Apponyi álláspontját, mely szerint: „Arról, ami november 18-án állítólag történt, semmi hiteles okmány nem létezik. Ami állítólag megtörtént, az jogtalanul történt, jogilag érvénytelen s a Ház minden olyan határozata, mely az ekkor állítólag alkotott szabályok segítségével jön létre, jogilag semmis [...] és ebben az országban senkire nem kötelező.”88' Az exlex elkerülése érdekében a kormány egy rövid lejáratú indemnitit kért, de az ellenzék nevében Kossuth Ferenc kijelentette, hogy ennek a kormánynak nem hajlandó indemnitit adni, de egyáltalán szóba sem áll vele. Bánffy Dezső még tovább ment, amikor kijelentette: „a Ház meg nem alakulhat, amíg ez a kormány intézi az ország ügyeit”. A miniszterelnök válaszait az egyre fogyatkozó kormánypárti képviselőkön kívül már senki nem fogadta el. Tisza Istvánnak a parlamenti vitában elhangzott ellenérveit a sokáig lojális Károlyi Sándor gróf például így értékelte: „Azt mondja ugyan Tisza gróf, hogy ő csak egy csekély formasértést követett el, midőn a Lex Dánielt nemcsak törvénytelen, de olyan ízléstelen módon a Képviselőház elnöke által, Perczel által elfogadottnak kimondatta, és hogy alkotmánysértésről nem lehet szó, mert hisz csak a Képviselőháznak belszervezetére vonatkozó jogrendet változtatta meg [...], de ily egyszerű formasértéssel komoly sarkalatos törvényt meg lehet változtatni.”882 A parlamenti kudarcok után Tisza István 1904. december 16-án Bécsbe utazott, és az alábbi általa elkészített uralkodói leirat tervezetét adta át Ferenc Józsefnek: „A törvénytelen erőszakkal szemben, tehát a november 18-án elfogadott házszabály módosításban 879 Egyetértés, 1904. december 15. Éjjeli riadó. 880 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XXXI. köt. 521. országos ülés. 1904. december 14. - A délután összeülő főrendek a tisztségviselőket is megválasztották. 881 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XXXI. köt. 522. országos ülés. 1904. december 15. 882 MNL OL P 389 2. cs. 51. sz. Gróf Károlyi Sándor választói programbeszéde a pétervásári választókhoz. 1905. január 22. - Károlyi a miniszterelnökhöz fűződő kapcsolatáról már 1904 márciusában így ír: „ha ex- lexben megy neki a választásoknak, s ha az obstrukcióval nem tud rendet csinálni, örömmel hagyom faképnél”. (MNL OL P 389 2. cs. 49. sz. Károlyi Sándor levele Buday Barna részére. 1904. március 3.) - A Károlyi Sándor vezette agráriusok 1904 őszén fordultak szembe Tisza Istvánnal.
