Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A házszabály módosításának tervezete és parlamenti fogadtatása
Tisza István a Szabadelvű Párton belül folytatott megbeszélések során nagyon sok kétellyel találkozott. A házszabályok erőszakos módosításának tervét Széli Kálmán elutasította, sőt figyelmeztette Tiszát, hogy megvalósítása esetén kénytelen lesz kilépni a pártból. Andrássy Gyulával többször, mások jelenlétében is beszélt elképzeléseiről a miniszterelnök. Berzeviczy Albert visszaemlékezett egy ilyen alkalomra, amikor Tisza „látván Andrássy aggodalmait egyenesen felszólította: Ha te tudsz valami más megoldást, lépj ide a helyemre, szívesen átengedem! A fölszólított vállát vonogatta, s bevallotta, hogy bizony ő nem tud más tanácsot adni.”84 A kormányzópárt jelentősebb személyeivel, mint például Wlassics Gyulával, Darányi Ignáccal, Hadik Jánossal folytatott puhatolózó tárgyalások mind arra utaltak, hogy a miniszterelnök ebben a harcban nem számíthat sikerre. A házszabályok erőszakos módosításának tervéről nem csak a bizalmas eszmecserék után kiszivárogtatott hírek szóltak, hanem a parlamentben elhangzott beszédeiben maga Tisza is utalt rá. Például az 1904. november 5-én tartott ülésen az angol parlament 1893. évi házszabály reformjára utalva kijelentette: „Többséggel is keresztül lehet vinni a házszabály reformot.”833 834 Ezt követően a november 7-én tartott ülésen a miniszterelnök ismét a parlament munkaképességét visszaállító angol példára hivatkozott, mely szerint: „az angol parlament története 1881-től a legutolsó időkig egész fokozatos láncolatát mutatja fel a házszabályok szigorításának”.835 Az 1904. november 7-ét követő parlamenti ülések az obstrukció jegyében zajlottak. Érdemi vitára csak november 12-én került sor, amikor a miniszterelnök a magyar honvédség tüzérséggel való felszerelése érdekében szólalt fel. Tisza István már az 1904. február 24-én ülésező minisztertanács részére készített előterjesztésében leszögezte: „az új véderőtörvény kidolgozása, a tüzérség újjászervezése és a Hadsereg egyéb halasztást nem tűrő szükségleteinek kielégítése szempontjából elodázhatatlan sürgős feladatot képez, mellyel a törvényhozásnak [...] a végleges házszabályok elfogadása után azonnal foglalkoznia kellene.”836 A magyar honvédség fejlesztésének szükségességét az ellenzék is elismerte, de a javaslatot csak abban az esetben támogatta, amennyiben ez az intézkedés az önállóság felé tett lépést jelenti, és tiltakozott az ellen, hogy a kormány a nemzeti vívmányokért a szólásszabadságot kéri cserébe. Az egyetértést jelentő békésebb hangulat rögtön véget is ért, amikor az előterjesztő kijelentette, hogy a minisztertanács határozata szerint ez a javaslat „a Közös Hadsereg egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét nem érinti, az 1867-es kiegyezési politikával teljes összhangban áll”. Az obstrukciót folytató ellenzéki pártokkal szemben a kormányt sürgette az idő, mert Tisza Istvánnak 1904. november 15-ig döntenie kellett arról, hogy feloszlatja-e az országgyűlést. A miniszterelnöknek ahhoz ugyanis, hogy karácsony előtt még összehívhassa az új ülést - mivel erre csak december végéig volt felhatalmazása - a fenti időpont táján ki kellett mondania a Ház feloszlatást. A parlamentben folyó meddő vita felszámolása érdekében a Szabadelvű Párt tagjai november 14-én este megbeszélést tartottak. Ezen az értekezleten a miniszterelnök kijelentette, hogy november 15-én, sürgősségi in833 OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy, 1903-1905. 50. 834 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XXIX. köt. 508. országos ülés. 1904. november 5 835 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XXX. köt. 509. országos ülés. 1904. november 7. 836 MNL OL К 27.1904. február 24. Előterjesztés a honvéd tüzér ezredek felállításáról. - A véderőtörvényre vonatkozó javaslat a kétéves szolgálati időre történő áttérést tervezte elfogadtatni. 222