Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A házszabályreform terve és megegyezés az ellenzékkel
nem lehet.”727 Egyben kérte a párt tagjainak támogatását, hogy a március 9-én tartandó parlamenti ülésen sor kerüljön indítványának érdemi tárgyalására. Az országgyűlésen várható eseményektől való félelem és aggályok ellenére a kormánypárt egységesen felsorakozott a miniszterelnök mögött.728 Tisza István ellen Apponyi Albert hívei is megfújták a harci riadót. A Hungária Szállóban 1904. március 8-án este hat órára összehívott értekezleten az úgynevezett disszi- densek - 24 országgyűlési képviselő jelenlétével - bejelentették, hogy külön párttá kívánnak alakulni.729 Az ülésen az elnökké választott Szentiványi Árpád bejelentése szerint a párt programjának megvitatása helyett - ami lényegében megegyezett a régi Nemzeti Pártéval - most a Tisza István által előterjesztett házszabály módosítás kérdését tűzik napirendre. Apponyi Albert bevezetőjében úgy vélte, hogy az obstrukció már a végső napjait éli, ezért Tisza törvényellenes indítványára nem volt semmi szükség. Elismerte, hogy a „házszabályok bizonyos mértékig reformra szorulnak. A házszabályok azonban a kisebbség védelmére szolgálnak a hatalmi többség túlkapása ellen. A reformot tehát csak pártközi egyezmény alapján lehet és szabad megvalósítani.” A hozzászólók közül többen is a technikai obstrukció alkalmazását javasolták. Ezzel Apponyi nem értett egyet és kijelentette, hogy amennyiben az általa megfogalmazottakat nem tartják tiszteletben, „levonja a konzekvenciákat”. Az erélyes fellépés hatott, és ezek után már mindenki elfogadta, hogy a célokat és a módszereket a párt vezére határozza meg. A házszabályokról kibontakozó vita ismét egy asztalhoz ültette a Tisza István megbuktatásáért szövetkezett ellenzéki képviselőket. 1904. március 8-án este a Pannónia Szállóban megtartott tanácskozáson a Függetlenségi Párt, a Néppárt és a Szederkényi csoportosulás képviselői vettek részt, csak a disszidensek hiányoztak.730 A megbeszélésen végül abban állapodtak meg, hogy Tisza Istvánt nem akadályozzák meg abban, hogy március 9-én ismertesse indítványának indokait, mert a támadást csak ezek után indítják meg. Az ellenzéki újságokat pedig arra kérték, hogy a találkozón elhangzott tervekről ne írjanak, nehogy a kormánypárt idő előtt tudomást szerezzen ezekről. Tisza István az országgyűlés berekesztését sem tartotta kizártnak. Ezért 1904. március 9-én legfelsőbb előterjesztést készített, amelyben arra kérte az uralkodót, hogy az 1901-1906. évi országgyűlés 1902. október 6-án összehívott második ülésszakát bere- keszthesse, illetve a házszabály módosítása érdekében a harmadik ülésszakot azonnal 727 Egyetértés, 1904. március 9. Proklamálják a harcot! 728 Tisza bizonytalannak tartotta a parlamenti harc kimenetelét, és úgy vélte, hogy az obstmkció letörésére tett kísérletének „eredménye Isten kezében van”. A megoldási lehetőségek között tartotta számon, hogy az ellenzék egy személyi változást hozó új kormánnyal jóváhagyná a függőben lévő törvényjavaslatokat. (MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 2. cs. 8. t. 62-63. Tisza István felterjesztése az uralkodó részére. Tervezet. 1904. március 9.) 729 Egyetértés, 1904. március 9. Apponyiék a harcvonalban. - A Hungária Szálló előterében véletlenül találkozott Apponyi Albert és Tisza István. Apponyi a kezét nyújtva a gladiátorok köszöntésével - Ave, Caesar, morituri te salutant - üdvözölte a miniszterelnököt. Tisza erősen megrázta a feléje nyújtott kezet, és így válaszolt: de vajon melyikünk a moriturus? Erre Apponyi nem válaszolt. 730 Egyetértés, 1904. március 9. A közös ellenzék. 196
