Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A delegációk munkája és a parlament munkaképtelensége
I önálló magyar államiság kidomborításának követelése. [...] A választási reform tekintetében a vagyoni cenzus leszállítása, a mezőgazdasági és ipari munkások választójoggal történő felruházása, valamint taktikai okokból önálló magyar vámterület követelése.”703 A „taktikára” való hivatkozás azért kapott itt hangsúlyt, mert Apponyi az önálló vámterület igényét kizárólag gazdasági kérdésnek tekintette, és hibának tartotta, hogy erről közjogi vitát folytatnak. Többször hangoztatta, hogy ameddig ezen kívánság gazdasági előfeltételeit nem vagyunk képesek megteremteni, addig csak a minél előnyösebb szerződésekkel lehet közgazdasági érdekeinknek érvényt szerezni. A disszidensek fontosnak tartották az obstrukció megszüntetését, de a tervezett intézkedéseket, mint „a parlamentarizmus mezébe öltözött kormányzati abszolutizmus behozatalát” elutasították.704 705 706 A Függetlenségi Pártban az a nézet dominált, hogy az obstrukció nem csak a parlament normális működését akadályozza meg, hanem lehetetlenné teszi, hogy ígéreteinek beváltását követelhessék Tiszától, ezért semmi értelme most folytatni. A Néppárt harcias tagjai semmiféle pártközi megegyezést nem támogattak, a kormány elleni harcukat - Tisza István megbuktatásáig - minden eszközzel tovább kívánták folytatni. Erre utal a szabadelvű pártkörben elhangzott tájékoztató, amely szerint a Néppárt a bécsi összeköttetései révén hamis információkat terjeszt az osztrák fővárosban.7“5 Teszi ezt azzal a céllal, hogy a budapesti sajtó erre hivatkozva intézzen támadást a magyar miniszterelnök ellen. Tisza István 1904. január 27-én, reggel érkezett Bécsbe, ahol az uralkodó rövid, mintegy húsz percig tartó kihallgatáson fogadta. Az ellenzék szerint a miniszterelnök arra kér felhatalmazást, hogy kivételes eszközök alkalmazásával letörje az obstrukciót. Ezeket a híreszteléseket cáfolva Tisza István az audienciát követően a következő nyilatkozatot tette: „Semmiféle különös felhatalmazást nem kértem. Nem volt szükségem rá, mert mindezeket a felhatalmazásokat, amelyek a parlament normális rendjének visszaállítására kellenek, már régen megkaptam. Csak jelentést tettem a felségnek a helyzetről s a folyó ügyekről.”7“6 Valószínű, hogy az uralkodó és a magyar miniszterelnök közötti megbeszélés legfontosabb tárgykörét nem a katonai kérdéseket alkották, hanem a közös költségvetés elfogadási ütemtervének véglegesítése. A magyar delegáció munkájának megkezdésére vonatkozó határidő kijelölése szerepelt azon a tanácskozáson is, amit Tisza a kihallgatás után Gofuchowszki külügy- és Pitreich hadügyminiszterrel folytatott. A tárgyalásokat követően Tisza István a délutáni vonattal visszautazott Budapestre. A delegáció ülései miatt 1904. január 30-án az országgyűlés felfüggesztette munkáját. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság hadügyi albizottsága február 8-án kezdte el megbeszéléseit Széli Kálmán elnökletével. Az albizottság munkájában részt vett még Pietreich közös hadügyminiszter, a magyar kormány részéről pedig Tisza István és Nyíri Sándor honvédelmi miniszter. A hadügyminiszter nyilatkozatából kiderült, hogy ellenzi a Szabadelvű Párt katonai programjának megvalósítását és a benne 703 Apponyi, 1934. 66-67. 704 Egyetértés, 1904. január 26. Tisza bukik? — Egyéni kezdeményezésként Smialovszky Valér képviselő egy bizottság felállítását javasolta, amely a házszabály módosítást a pártokkal egyeztetve dolgozná ki. (MNL OL К 2-АХШ-5. Határozati javaslat. 1904. január 27.) 705 Egyetértés, 1904. január 24. Fordulat előtt. 706 Egyetértés, 1904. január 28. A királynál. 189
