Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az obstrukció elleni fellépés, megállapodás Kossuth Ferenccel
1 tak.68° Ezen a megbeszélésen az ún. harci-pártiak javaslatairól tanácskoztak. Itt szöve- gezték meg azt a határozati javaslatot, amelyet az esti értekezlet résztvevői elé terjesztettek.680 681 Az este nyolc órakor kezdődő értekezleten, a párt szinte minden tagja megjelent, illetve a hiányzók levélben tudatták, hogy csatlakoznak a békepártiakhoz. A megbeszélésen kiderült, hogy a pártban a megegyezés hívei vannak többségben, és Kossuth Ferencnek a korábbinál némileg harciasabb - Tisza Istvánnal előzetesen egyeztetett - határozati javaslatát megszavazták a résztvevők. A meghozott döntés szerint, ha a paralel ülésekre vonatkozó többségi döntés visszavonása elmarad, akkor a Függetlenségi Párt „a további parlamenti küzdelmet a legerőteljesebben és rendkívüli eszközökkel is folytatni fogja.”682 Az értekezleten Kossuth Ferenc ismét elfoglalta a pártelnöki székét. A Függetlenségi Párt határozatát a miniszterelnök is tudomásul vette, és december 5-én indítványt tett a délutáni ülésekre vonatkozó határozat hatályon kívül helyezésére. Tisza István fenti indítványát a következő, 1903. december 7-én megtartott parlamenti ülésen megszavazta a kormánypárt.683 A fenti megegyezés nyomán az obstrukció híveinek tábora húsz fő alá csökkent, ennek ellenére a következő parlamenti üléseken kiderült, hogy a katonaságra vonatkozó törvényjavaslatoknak 1903-ban történő elfogadását még így is meg lehet akadályozni. A mintegy tizenöt hónapja tartó politikai harc alatt kiderült, hogy az obstrukciót folytatók fő követelését, a magyar vezényleti nyelv bevezetését, ezzel a módszerrel nem lehet kivívni, és a változatlan jelszó inkább politikai képmutatást takar. Mindenki jól tudta, hogy az újoncjavaslatok elfogadásának megakadályozása azzal a következménnyel jár, hogy miniszteri rendelettel mintegy húszezer - többségében családos - póttartalékos behívása, valamint a lovasságnál és a lovas-tüzérségnél a legutolsó évfolyambeli legénység visszatartása várható. Annak ellenére, hogy ennek a népszerűtlen lépésnek a politikai felelősségét egyik parlamenti csoport sem kívánta magára vállalni, 1903. december 9-én a miniszterelnök parlamenti felszólalásában kénytelen volt megállapítani, hogy az újoncjutalékról tovább folytatódik a meddő és kártékony vita. Az osztrák és a magyar politikusok közjogi vitája december közepén ismét fellángolt. Nevezetesen 1903. december 12-én Ernst Koerber osztrák miniszterelnök egy interpellációra válaszolva, többek között a kiegyezésről, a felségjogról, a hadsereg egységéről olyan tartalmú előadást tartott, amely ismét felszította a két ország politikusai között szunnyadó ellentéteket. Az előadónak a magyarokra vonatkozó bírálata békésebb volt a korábbinál, de a magyar nemzeti követeléseket az összbirodalmi érdekekre hivatkozva ismételten elutasította. December 15. és 18. között tervezték a delegációk üléseinek megtartását, és a bécsi politikusok - különösen Windischgraetz herceg és köre - ezekhez a tárgyalásokhoz kívántak a maguk számára kedvező belpolitikai légkört teremteni. Az 680 A megbeszélésről előzetesen Kossuth Ferenc az alábbiak szerint tájékoztatta Tisza Istvánt: „Ma 3 órakor jönnek össze nálam többen a főbb emberek közül, megbeszélem velük a kívánt változtatást. Nagyon szeretném azonban, ha az eredeti szöveg maradhatna, mert bár az értelem nem változnék [...] de a jelszavak országában igen fontos az, hogy ugyanazon eszme miképpen fejeztetik ki.” (MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 2. cs. 7. t. 59. Kossuth Ferenc levele Tisza István részére. 1903. december 4.) 681 Egyetértés, 1903. december 5. Bizalmas értekezlet Kossuthnál. 682 Egyetértés, 1903. december 5. A Függetlenségi Párt döntése. 683 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XX. köt. 353. országos ülés. 1903. december 7. - A Függetlenségi Párt két képviselője - Fáy István és Mukics Simon - tiltakozásul kilépett a pártból. 183
