Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A delegációk munkája és a parlament munkaképtelensége
osztrák bírálat Budapesten ismét nagy felháborodást váltott ki, és az ellenzék azt követelte, hogy a magyar miniszterelnök a fentiekre ismételten adjon méltó választ. Az 1903. december 14-ére összehívott parlamenti ülésen Hódossy Imre napirend előtti felszólalásában részletes választ adott a Bécsben elhangzottakra, így a miniszterelnök - egyetértve az előtte szólóval - csak rövid beszédet mondott. Tisza István, aki az osztrák miniszterelnökkel folytatott vitát már lezártnak tekintette, békés hangnemben így nyilatkozott: „Egészen felesleges fáradságot vesznek tehát maguknak odaát azok az urak, amidőn meg akarják a közös hadsereg intézményét és az 1867-iki kiegyezést velünk szemben védelmezni.”684 A delegációk munkája és a parlament munkaképtelensége A magyar delegáció tagjai és Tisza István 1903. december 15-én érkeztek az osztrák fővárosba. A parlamenti szünet miatt az uralkodó ezen a napon, délelőtt 10 órakor kihallgatáson fogadta az országgyűlés elnökét Perczel Dezsőt, és a két alelnököt Jakabffy Imrét és Feilitzsch Artúrt. Ezt követően tizenegy órára Tisza István érkezett a királyhoz, és a félhivatalos tudósítás szerint a magyar miniszterelnök a „folyó ügyekről” tett jelentést. Annak ellenére, hogy Tisza hetek óta nem járt az uralkodónál, a parlamenti munka terén - mint például a költségvetés, az újoncjutalék elfogadása - nem számolhatott be eredményről. A kudarcért az osztrák sajtó Tiszát hibáztatta, és ironikusan jegyezték meg, hogy az „erős ember” a Függetlenségi Párt fogságába esett.685 A delegációk munkájában mintegy másfél évnyi szünet után tartottak ekkor tanácskozást. A két delegáció külön teremben ülésezett és írásban érintkeztek egymással. Amennyiben valamelyik kérdésben háromszori levélváltás után sem tudtak megegyezni, akkor a szavazás érdekében kerülhetett sor együttes ülésre. A hatvantagú magyar delegáció Széli Kálmán elnöki irányításával végezte munkáját. Az ún. birodalmi kormányt Heinrich Pitreich közös hadügyminiszter, Burián István közös pénzügyminiszter és Gohichowski külügyminiszter képviselte.686 687 A delegációknak felelősséggel tartozó közös miniszterek segítőként magukkal hozták hivatalaik vezető tisztségviselőit is. A magyar miniszterelnök Nyíri Sándor honvédelmi miniszter kíséretében jelent meg az ülésteremben. A közös pénzügyminiszter az Osztrák-Magyar Monarchia közös kiadásainak és bevételeinek 1904. évi előirányzatát terjesztette elő. Ezen kívül a katonaságnál 1900 és 1903 között felmerült rendkívüli kiadások és póthitelek jóváhagyását kérte. Burián István már az ülés előkészítése során számított arra, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudják elfogadni a teljes évi közös költségvetést. Ezért előterjesztését az alábbiakkal fejezte be: „Továbbá van szerencsém a közös minisztérium nevében előterjesztést tenni, mellyel az 1904. év két első hónapjában felmerülendő közös kiadások engedélyezése kérelmezte- tik.”68' Az előző évihez képest kismértékben megnövelt kiadási összegnek erre a két hónapra eső részét elfogadták a delegáció tagjai. A hivatalos lapban 1903. december 30-án 684 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XX. köt. 358. országos ülés. 1903. december 14. 685 Egyetértés, 1903. december 16. Tisza a királynál. 686 A delegációról lásd: Somogyi, 1995. 687 MREZSLT 43. f. Burián István iratai 7. t. 1. Burián István előterjesztése a delegációk ülésére. 1903. december 15. (Burián István életútjára lásd: Goreczky, 2010.) 184
