Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Osztrák-magyar közjogi vita
gáról ismert Nessi Pál a Koerber beszédéről folyó vita alatt egyre mérgesebben látta, hogy párttársainak egy része lelkesedéssel hallgatja Tisza válaszát. Ezért a parlamenti folyóson szemrehányást tette Barta Ödönnek, aki viszont Nessi Pál korábbi nyilatkozatát kifogásolta. Nevezetesen azt, amikor Nessi, a Függetlenségi Párt megtisztulása érdekében egy újságcikkben a békepártiak félreállítását követelte. Justh Gyula, Bizony Ákos és Bartha Ferenc oda sietett a nyílt színen vitázókhoz, és az ellentétek átmeneti mérséklésével igyekeztek a párt egységének legalább a látszatát megőrizni.059 A magyar újságok szinte kivétel nélkül kiálltak Tisza István nyilatkozata mellett, de ugyanilyen egyhangú magatartás jellemezte az osztrák sajtót Koerber védelmében. 1903. november 19-én a német pártok nevében három képviselő kereste fel az osztrák miniszterelnököt és arról kérdezték, hogy mit kíván válaszolni a magyar parlamentben elhangzottakra. A találkozóról távozó képviselők nyilatkozata szerint „Koerber nem veszi nagyon tragikusan Tisza beszédét, amelynek nem is tulajdonit túlságos jelentőséget. Koerber azon való csodálkozását fejezte ki, hogy korrekt és magyarbarát beszéde ilyen feleletet kapott.”659 660 Az osztrák miniszterelnök kijelentette, hogy a fentiekre adandó válaszát a következő napon a képviselők előtt fogja ismertetni. Mind Bécsben, mind Budapesten az újságok arról cikkeztek, hogy a történtek után az egyik miniszterelnöknek „menni kell”. A feszült légkörben az ún. Apponyi csoport tagjai is Tisza védelmére keltek, és így nyilatkoztak: „Mi, akik Tisza kormányzatáért soha sem lelkesedtünk valami nagyon, akik vele szemben ma is a várakozó tartózkodás álláspontján vagyunk, úgy érezzük, hogy ebben a harcban gróf Tisza miniszterelnöknek elbuknia nem szabad. [...] És ha gróf Tisza István kormányelnöksége ebben a kérdésben megbuknék, akkor az, aki utána jönne a magyar parlamentben, nemcsak az ellenzékkel, hanem az egész parlamenttel találná magát szemben.”66' A szabadelvű pártkörben a november 19-én összegyűltek többség helyeselte, hogy Tisza az összbirodalmi felfogással szemben a magyar állam különállását hangsúlyozta. Miközben a bécsi lapok „betyárpolitikáról” a magyarok hálátlanságáról cikkeztek, a közös minisztertanács 1903. november 19-én tartott ülésén részvevő Tisza István látogatást tett az osztrák miniszterelnöknél, majd még az éjszaka folyamán visszautazott Budapestre. A Reichsrat november 20-án megtartott ülésén Koerber - a korábbinál visszafogottabban - de fenntartotta addigi véleményét, kielégítve ezzel az osztrák hazafias érzelmeket.662 Tisza a Szabadelvű Pártban Koerber újabb beszédére így reagált: „Semmi kifogásom nem lehet ellene. A maga szempontjából nem is beszélhetett egyebet. Hegy megtett engem negyvennyolcasnak, az végre, sem nekem nem árt, sem neki nem használ.”663 Budapesten a november 21-én megtartott parlamenti ülés - nagy érdeklődés közepette - ismét a Bécsben elhangzottakra adott válaszokkal kezdődött. A miniszterelnök 659 Egyetértés, 1903. november 19. Tisza Koerber ellen. 660 Egyetértés, 1903. november 20. Koerber és az osztrák pártok. 661 Egyetértés, 1903. november 20. Itt nem bukhatik Tisza! 662 Koerber beszédére a cseh képviselők így reagáltak: „A miniszterelnök azt hiszi, hegy Magyarországgal való furcsa háborúval erősíti pozícióját itt a Házban. Ez a rendezkedés is csak átmeneti és nem örökre szól. Jobb volna, ha a miniszterelnök azt a tanácsot adná a koronának, hegy végre a békét saját népével kösse meg, hogy a szláv népek végre jussanak jogaikhoz, hogy végre történjék meg a kiegyezés a cseh néppel.” 663 Egyetértés, 1903. november 21. A Szabadelvű Pártban. 178
