Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Osztrák-magyar közjogi vita
I csináljanak, de hogy Koerber eilen mennek, az bizonyos.”654 * Az osztrák miniszterelnök saját belpolitikai helyzetének megerősítésén fáradozva 1903. november 17-én éles támadást intézett a magyar nemzeti követelések ellen. Többek között kijelentette: „A hadsereg eredete részben osztrák részben magyar. Célja azonban a monarchiáért szolgálni, és ezért hagyatott az egységes vezénylet és belső szervezet kizárólag О Felsége, mint a közös uralkodó kezére. A magyar 1867. évi XII. törvényben és az ugyanazon évből való december 21-iki osztrák törvényben az Ausztria és Magyarország között bölcsen megállapított jog a hadseregre vonatkozó egyensúlyt jelenti, melynek értéke a legvilágosabban a jelenben mutatkozik, és amely a monarchia érdekében minden megváltoztatástól megóvandó.”65J Koerber idézte a közös ügyekre vonatkozó osztrák törvényt is: „a hadsereg vezetése, vezénylete és belszervezetére vonatkozó rendelkezések az egész hadseregre nézve kizárólag a császárt illeti meg”, és megváltoztatása csak a két állam egyetértésével történhet. Az 1903. november 18-án tartott parlamenti ülésen többen emlékeztettek arra, hogy a Khuen-Héderváry kormány azért bukott meg, mert nem utasította vissza az osztrák miniszterelnök hasonló kijelentését. Az ellenzék tiltakozására válaszolva Tisza István felszólalásában kijelentette, hogy érdemben nem kíván foglalkozni az osztrák miniszter- elnöknek a magyar közjogra vonatkozó kijelentéseivel, mert „ha egy állam miniszterelnöke egy másik állam közjogára vonatkozólag kijelentéseket tesz, azoknak sem jogi hatályuk, sem valami különösebb pobtikai jelentőségük nem lehet.” Ezért Koerber beszéde „egy előkelő idegennek dilettáns nyilatkozata, amelynek valami különösebb súlyt tulajdonítani hiba volna.” A Szabadelvű Párt által elfogadott állásfoglalásra hivatkozott, mely szerint „a magyar király alkotmányos fejedelmi jogainak körét a magyar törvényhozás: a magyar király és a magyar országgyűlés együtt, bármikor megváltoztathatja”.656 Tisza Istvánhoz küldött névjegykártyáján Apponyi Albert az alábbiak szerint reagált a történtekre: „Minthogy el kellett mennem az ülésről, mielőtt veled találkozhattam volna, ebben a formában gratulálok mai férfias és minden irányban megnyugtató helyes nyilatkozatodhoz.”657 A távollévő Andrássy Gyula véleményét a magabiztos miniszterelnök az alábbiak szerint kérte ki: „Érdekes tudni mit szólsz a Koerber dologhoz. Azon ostobaság által, hogy neki állott a mi törvényünket rabulista (körmönfont - S. L.) módra elcsavarni, erős Blőzse-t adott magának, s azt hiszem jól tettem, hogy ezt kihasználtam.”658 Tisza István első parlamenti sikerét sajátos módon az osztrák miniszterelnöknek köszönhette, mert válaszával nem csak a kormánypárt, hanem az ellenzék jelentős részének ebsmerését is kivívta. A miniszterelnök határozott kiállása a Függetlenségi Párton belül felerősítette az ún. békepártiak és az ún. harcosok között feszülő ellentétet. A harciassá654 OSZK Kézirattári Növedéknapló 1957. 37. sz. Thallóczy Lajos levele Khuen-Héderváry Károlyhoz. 1903. november 7. б# Képviselőházi Napló, 1901-1905. XIX. kötet. 339. országos ülés. 1903. november 18. (Lásd még: Erényi, 1935. 96-97.)- Ferenc Ferdinand Koerbernek írt levelében Tisza Istvánt „szabadalmazott hazaárulónak” nevezte. (Szász Zoltán szíves közlése. - S. L.) 656 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XIX. kötet. 339. országos ülés. 1903. november 18. 657 MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 2. cs. 7. t. 62. Apponyi Albert feljegyzése Tisza István részére. 1903. november 18. 658 OSZK Kézirattári Növedéknapló 1957.37. sz. Tisza István levele ifj. Andrássy Gyulának. Bécs, 1903. november 19. 47
