Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Honvédelmi Minisztérium
520 főnyi tiszthiány belátható időn belüli megszüntetésére - mivel a honvédségi tanintézetek fejlesztése nem szerepelt napirenden - az új miniszter sem tudott garanciát vállalni. A megoldást nehezítette, hogy a nagyobb hallgatói létszám mellett sem került lényegesen több tiszt a honvédséghez, mert a hallgatók növekvő létszámban a közös hadseregbe kérték elhelyezésüket.6'5 A közös hadseregben ennek ellenére kisebb volt a magyar honos tisztek aránya, mint amennyi a kvóta szerinti megosztás alapján elvárható lett volna. Az arányok javítása érdekében a magyar minisztertanács 1903. március 4-én megtartott ülésén arra hatalmazta fel a honvédelmi minisztert, hogy a közös hadügyi tárca által finanszírozott képzési helyek kvóta szerinti felosztásáról tárgyalásokat kezdeményezzen.6'6 Fejérváry Géza honvédelmi miniszter - a Széli kormány tagjaként - a magyar igényt az elmúlt évek statisztikai adataira alapozta, amely szerint például az 1901-1902. tanévben az 1369 növendék közül 373 fő volt magyar honos, 92 fővel kevesebb, mint a 34,4%-os kvóta aránya és 201 fővel kevesebb, mint amennyi az újoncjutalék arányában Magyarországot megilletné. (A magyar honos hallgatók 25%-át a horvátországiak tették ki.) A megbeszélések a Khuen-Héderváry kormány időszakában is folytatódtak, és Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter 1903. július 2-án arról tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy Pitreich hadügyminiszter „a közös elem szaporítását a közös hadsereg tisztikarában csakis úgy vélné elérhetőnek, ha a már eddig is rendszeresített magyar állami alapítványi helyek tetemesen felemeltetnek”.6,7 A magyar kormány minisztertanácson megfogalmazott véleménye szerint a közös hadseregben azért is kevesebb a magyar tisztek aránya a kívánatosnál, mert az ingyenes képzési helyekre Magyarországról az alábbiak miatt nagyon nehéz bejutni: „A követett eljárás szerint ugyanis a szóban lévő helyekre a tisztek, katonai hivatalnokok és altisztek gyermekei, az udvari és állami hivatalnokok és egyéb állampolgárok gyermekeivel szemben elsőbbséget bírnak, s a pályázók száma már a tisztek és katonai hivatalnokok csoportjában évek óta oly nagy, hogy [...] más állampolgároknak kincstári helyet kérő folyamodványai el sem fogadtatnak.” A közös hadügyminiszter - a tisztikar szerzett jogaira hivatkozva - nem látott lehetőséget arra, hogy változtasson az eddigi eljáráson. A magyar kormány a jelentős költségek miatt nem tartotta valószínűnek, hogy a közös hadügyminiszter javaslatát megszavazza a parlament, ezért egy későbbi időpontban esedékes tárgyalások vitelére a miniszterelnököt kérte fel. (1903. július 22./1.) A közös hadsereg katonai nevelőintézeteibe jelentkezők számára valódi lehetőséget a magyar állam által létrehozott, illetve az állampolgárok vagy hatóságok által létesített magánalapítványok kínáltak. A díjmentes helyekre csak magyarhonos fiatalok jelentkezését fogadták el, de az alapítványok felett a közös hadügyminiszter gyakorolta a felügyeletet. (1903. július 22./ii.) Az eddigi gyakorlat megváltoztatása érdekében már a Széli kormány megkezdte a tárgyalásokat a közös hadügyminiszterrel arról, hogy - több mint kétmillió korona értéket képviselő - harmincöt magyar alapítvány kezelése és fel- 615 616 617 615 A szolgálati hely kiválasztását a karrier célok mellett a nemzetiségi összetétel is nagymértékben befolyásolta. 616 MNL OL К 27.1903. március 4./14. 617 MNL OL К 26-1904-XLV-172. sz. Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter felirata Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök részére. 1903. július 2. 166
