Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium

ben válnak egy bank adósaivá, mint egy, a gazdálkodásuk menetébe beleszólást igénylő magánszemélynek. Az állami célkitűzéseket segítő pénzintézetek állami támogatásban részesülnének.

A jelzáloglevél formájában nyújtott pénzintézeti hiteleket továbbra is engedélyezték. Az állam segítségével biztosított kedvezményes kölcsönöket a pénzügyminiszter által kiválasztott hazai pénzintézet záloglevél formájában - az 1876. évi XXXVI. törvény555 alapján, telekkönyvi bekebelezés mellett - az ingatlan becsértékének feléig folyósítaná. A záloglevelek kamatlábát - a pénzpiaci helyzet figyelem bevételével - meghatározott időközönként a pénzügyminiszter, a földművelésügyi miniszter és a pénzintézet vezetői együttesen határozzák meg. A záloglevelek időnkénti árfolyama - a budapesti értéktőzsde hivatalos adatai szerint - és a névérték közötti különbözetet a Telepítési Alap minden hónap végén megtéríti a pénzintézetnek. A közreműködő pénzintézet költségei fedezésére 0,5%-ot számolhat el. A törvényjavaslat nem programot vázol fel, hanem megállapítja azokat a módokat, formákat és jogszabályokat, amelyek alapján a kormány telepítési politikáját a jövőben folytatni kívánja. A törvényjavaslat parlamenti elfogadtatására több kísérlet is történt (1908. március 11., valamint 1909. március 9.), de egyik sem járt sikerrel.556

A fenti, telepítésről szóló törvényjavaslat nem foglalkozott a kincstári bányák, gyárak és erdők munkaerő szükségleteinek fedezése érdekében létrehozott telepek lakóinak problémáival. Ezen települések lakosságának munkaereje biztosította a bányák és a kohók fa, illetve szén szükségletének folyamatos kielégítését. Az itt élők kimaradtak az úrbéri rendezésből, mert a településük nem rendelkezett semmiféle községi szervezettel, megállapított határral, a földesúr pedig maga az állam volt. A13. századig visszanyúló kincstári telepek jogállásának rendezéséről a belügyminiszter kezdeményezésére 1876-ban törvény- javaslat készült, de ez a próbálkozás már korán, az előkészületi időszakban hajótörést szenvedett. A sikertelenségben közrejátszott, hogy az 1876. évi XX. törvény alapján a ún. szabad királyi bányavárosokat rendezett tanácsú városokká nyilvánították, amelyeknek a kincstári erdők mentén fekvő határait csak hosszan tartó perek során vonhatták meg. így a kincstári telepesek jogállásának rendezését, mivel itt sem az úrbéres, sem a telepítési törvény nem volt alkalmazható, mindenki a jövőben megoldandó feladatok közé sorolta. Hasonló utat járt be a földművelésügyi miniszter 1888. évi február 22-én kiadott, 8214. számú rendeletével kiküldött öttagú bizottság által készített törvényjavaslat is, amelyet - arra hivatkozva, hogy ezen a területen egységes szabályozásra nincs remény - a minisztériumok közötti egyeztető tárgyalások során utasítottak el.557 A kincstári birtokokon élő telepesek a díjmentesen használt termőföldek mellett legeltetési és faizási joggal is rendelkeztek, házaik felépítéséhez az állami erdőkből kitermelt fát használhattak fel. Mindezen kedvezményekért kötelesek voltak az átlagos napszámbérnél alacsonyabb dí555 A záloglevelek biztosításáról szóló törvény.

556 Képviselőházi Irományok. 1908-ban 706. sz., 1909-ben 1120. sz. - A parlamentben 1909. március 18-án 31 tagú Telepítésügyi Bizottságot választottak a törvényjavaslat előzetes véleményezése céljából.

557 MNL OL К 184-1903-1/b. t-64580. sz-33889/1896. A M. Kir. Kincstári Jogügyi Igazgatóság jelentése a Földművelésügyi Minisztérium részére. 1896. május 10.; MNL OL К 184-1903-1/b. t-64580. sz. Zólyom vármegye közgyűlésének felterjesztése a földművelésügyi miniszter részére. Besztercebánya, 1893. május 10.

152