Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
I jazás mellett folyamatosan dolgozni a kincstárnak. A Besztercebányai Magyar Királyi Erdőigazgatóság vezetői már 1892-ben arról panaszkodtak, hogy az elmúlt évtizedekben a telepesek a „régi munkásszabályzatok előírásait magukra nézve többé kötelezőnek nem tekintik”.558 A telepesek - az állami kedvezmények igénybe vétele mellett - magasabb fizetésért a vállalkozókhoz szegődtek el. Az Erdőigazgatóság utasítása ellenére a több ezer telepes közül csak néhány száz fő vette fel a munkát, így az előírt fakitermelést és úszta- tást - munkaerő hiányában - képtelenek voltak időben elvégezni. A telepesek magatartását belügyminisztériumi utasítás alapján vizsgáló Zsilinszky Mihály, Zólyom vármegyei főispán, 1893. júniusában kelt feliratában megállapította: „Vármegyém némely községeiben oly viszonyokat találtam, amelyekről eddig sejtelmem sem volt, mert nem képzelhettem, hogy legyen e hazának egyetlen pontja is, ahol a régen eltörölt jobbágyság még fenntartatik. A kormányzatomra bízott vármegye területén van 7-8 ezer lakost számláló huszonegy oly község, amelynek lakói a szó szoros értelmében középkori állapotban sínylődnek. Ezek a Magyar Királyi Erdőkincstárnak telepes községei, melyek részint a XIII., részint pedig XVII. és XVIII. századokban bányai és erdőüzemi érdekből keletkeztek. Az e községben lakó munkásoknak semmi vagyonuk nincs, még azok a nyomorult házak is, amelyekben összezsúfolva laknak, az Erdőkincstár tulajdonát képezik. Szerződésüknél fogva tulajdonuk nem lehet, máshova munkába nem mehetnek, sőt az erdőmesternek külön engedélye nélkül nem is házasodhatnak. A kincstári munkás teljesen az illető erdész önkényének van kitéve. [...] Nyomorúságukat hirdetik roskadozó, rendezetlen házaik, melyek sem egészségügyi, sem tűzrendőri, sem közerkölcsiségi kívánalmaknak nem felelnek meg.”559 A földművelésügyi miniszter 1893. augusztus 2-án utasította a Besztercebányai Erdőigazgatóságot, hegy „biztos tájékozást szerezzen arra nézve, vajon a Zólyom vármegyei főispán által vázolt nyomor vajon tényleg a kincstári munkások soraiban uralkodik, vajon nem-e [!] éppen csak a munkát kerülő és a munkásszabályzat által nem korlátozott lakók-e azok, akiknek a helyzete a folyton ismétlődő felszólalásokra okot szolgáltat?”560 * 562 A minisztériumban arra gondoltak, hogy a legszembetűnőbb bajokat, mint például a nagy csecsemőhalandóság, bábák kirendelésével meg lehet szüntetni. Az Erdőigazgatóság vezetői a főispán felterjesztését indokoltnak tartották és a kincstári telepen élők problémáinak megoldására - a Besztercebányai Kincstári Ügyészség támogatását is elnyerve - törvényjavaslat elkészítését javasolták.56' Az 1888. évi tervezet felhasználásával szükségesnek tartották továbbá, hogy az új előterjesztést egy miniszteri biztos vezetésével, a vármegyei képviselőt is magában foglaló vegyes bizottság dolgozza ki?62 A megoldandó feladatok körét bővítette, hogy az 1894-ben megszüntetett fémbányák és kohóművek volt munkásai kereset nélkül 558 MNL OL К 184-1903-1/8. t-64580. sz. (41285/1892.) A Besztercebányai M. Kir. Erdőigazgatóság fel- terjesztése a Földművelésügyi Minisztérium részére. 1892. július 25. 559 MNL OL К 184-1903-1/8. t-64580. sz. (44712/1893) A belügyminiszter átirata a földművelésügyi miniszter részére.1893. június 6. j6o MNL OL К 184-1903-1/b. t-64580. sz. A földművelésügyi miniszter utasítása a Besztercebányai M. Kir. Erdőigazgatóság részére. 1893. augusztus 2. 361 NL OL К 184-1903-1/b. t-64580. sz. (1107/1894.) A Besztercebányai Kincstári Ügyészség átirata a Besztercebányai M. Kir. Erdőigazgatóság részére. 1894. április 20. 562 MNL OL К 184-1903-1/b. t-64580. sz. (17649/1895.) A kereskedelemügyi miniszter átirata a földművelésügyi miniszter részére. 1895. április 4. 153
