Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
vábbi kedvezményt jelent, hogy a közcélokra felhasznált területek értékét a telepítési alap megtéríti a telepítőnek, valamint „a templom, községháza, iskola, óvoda, a lelkész, a jegyző és tanító lakásának telepítéséről az állam gondoskodik, vagy erre segélyt adhat, s a népoktatást és a kisdedóvást ingyen láthatja el.”553 Az ország egyes vidékein a birtokszerkezetben bekövetkezett előnytelen változások tovább terjedésének megakadályozásához az új törvényjavaslat készítői - a telepesek adó- mentessége mellett - a korábbinál lényegesen nagyobb költségvetési kötelezettség vállalást indítványoztak. A Telepítési Alap részére eddig kiutalt hatmillió koronával szemben az új törvényi rendezés nyomán az elfogadást követő tíz évben összesen 80 millió korona felhasználására nyílt volna lehetőség. Az esetleges visszaélések megakadályozása, a folyamatos pénzügyi kontrol biztosítása érdekében a telepítési főhatóság mellé, huszonnégy független szákértőből álló ún. Országos Telepítési Tanács felállítását javasolták. A miniszterelnök vezetése alatt felálló, javadalmazásban nem részesíthető testület tagjait életfogytiglan az uralkodó nevezné ki. A Tanács szervezetét és ügyrendjét a minisztertanács javaslata alapján szintén Ferenc József határozná meg. Amennyiben a szaktárca birtokvásárlása és a földterületek hasznosítása során a Tanács tisztázatlan kérdéseket lát, az ügy kivizsgálása érdekében köteles - a Földművelésügyi Minisztérium véleményét is mellékelve - az országgyűlésnek jelentést tenni. A telepítések hatósági felügyeletét a Földművelésügyi Minisztériumon belül kinevezendő „országos telepítési főigazgató, két telepítési főfelügyelő és négy telepítési felügyelő” látná el. Ezen kívül a szaktárca rendelete alapján ún. telepítési biztosságok néven, az ellenőrzést, nyilvántartást, felügyeletet ellátó hivatalok szervezésére kerülne sor, amelyek minden gyakorlati kérdésben javaslattevőként működnének közre. A szaktárca véleményező testületként a törvényhatóságokban tizenkét tagú telepítési tanácsot szervezhet, amelyek munkájukat a főispán vezetésével három évre szóló megbízással, javadalmazás nélkül végeznék. A törvényjavaslatban önálló fejezetben szabályozták a telepítés során jelentkező hiteligények kielégítésének lehetséges módját magántőke bevonásával. Erre azért volt szükség, mert a telepítésre alkalmas birtokok tulajdonosai rövid határidőn belül hozzá akartak jutni a pénzükhöz, a telepesek pedig nem rendelkeztek olyan anyagi erővel, hogy a vételárat egyben kifizessék és a gazdálkodás megkezdéséhez szükséges tőkét előteremtsék. Azoknál a telepeseknél, akik vállalni tudták a rövid határidejű törlesztést, és a korábbi tulajdonos ezt elfogadta, azok számára a már bevezetett ún. törlesztéses jelzálogkölcsön is elfogadható volt. A telepesek nagyobb része nem rendelkezett sem a szükséges vételárhányaddal, sem a beruházási tőkével, ezért a tervezet készítői a járadékrendszeren alapuló jelzáloghitel bevezetését javasolták.554 Ezzel lehetővé válik a föld vételárának járadék formában való törlesztése. A közvetítő pénzintézet - amely az eladó földbirtokostól megveszi a járadékadósságot a tőkésített teljes összeget kifizetheti az eladónak. Ezzel azok is földhöz juthatnak, akik képtelenek nagyobb összeg kifizetésére, illetve szíveseb553 MNL OL К 148-1903-19-2188. sz. Indoklás a telepítésről és birtokfeldarabolásról szóló törvényjavaslat tervezethez. 1903. július 8. 554 A járadékbirtok fogalma szerint a földterület vételárát a vevő nem fizeti ki egyszerre, hanem az éves hozamból részletekben törleszti. A járadékkötvények kibocsátásáról az 1897. évi XXXII. törvény intézkedett. (A német példát lásd: Széchényi, 1893.)
