Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
eszköze.”55' Darányi Ignác azért tartotta fontosnak a csak egy telepítési típust ismerő, 1894. évi V. törvény hatályon kívül helyezését, mert a kormány ezen intézkedéseit szélesebb keretek között kívánta folytatni. A törvénytervezet készítői az első telepítési törvényt követő gyakorlati tapasztalatok alapján megállapították, hogy az állami támogatás növelése mellett a telepes és a telepítő közötti jogviszony újra szabályozására is szükség van. Például eddig az ingatlan a vételár rögzítése mellett a telepes tulajdonába került, ezzel szemben a javaslat lehetővé tenné, hogy a pályázó a telephely haszonbérletét járadék ellenébe szerezze meg. A szolgáltatások terhének ily módon történő csökkentésével, valamint az elidegenítés tilalma alatt álló birtoktestek hasznosításával az eddiginél szélesebb réteg juthatna művelhető földterülethez. A kormány a felszámolt középbirtokok pótlásáról is gondoskodni kívánt, amikor a telepítési alap által megvásárolt területek bizonyos részén nem csupán gazdatelepek, hanem középbirtokok kialakítását is engedélyezni javasolta. A Földművelésügyi Minisztérium munkatársai célkitűzéseiket az alábbi, állami telepítési formák bevezetésével remélték megvalósítani: • Telepes község. A teljesen új település létesítésekor a gazdálkodók megélhetését biztosító földterület mellett az államnak ingyen gondoskodni kell a templom és egyéb középületek, továbbá a jegyző, a pap, a tanító és a kisdedóvó lakóházához szükséges beltelkekről, valamint az utak és utcák kialakításához szükséges területekről. A községi, egyházi és népnevelési közcélokra a telepítési területnek maximum 5%-át lehet felhasználni. • Telepes falu. Amikor egy ingatlant a már meglévő község keretében, belsőségekre és külső birtokrészekre osztanak fel. (Ez ugyanaz, mint az 1894. évi V. törvényben a hozzátelepítés.) • Tanyatelep. Ott létesülhet, ahol más vidékről származók részére valamely ingatlant csupán külső birtokokra osztanak fel, és ahhoz a községhez tartozik, amelynek területén fekszik. • Gazdasági munkástelep. Létrehozására csak ott kerülhet sor, ahol az ipari munkások letelepítése közérdekből kívánatos. Az egy tagban kiadott fél és öt hold közötti, külső birtoktestek megművelése a családok jobb megélhetés szolgálja. Mind a négy telepítési forma közös jellemzője, amely megkülönbözteti a birtokparcellázástól, hogy a jelöltek minden esetben csak idegen községből pályázhatnak, illetve nagyobb létszámú család mozgósítását teszik lehetővé.551 552 Sikereket reméltek az előző törvény által lehetővé tett, de hatékony támogatásban nem részesített magántelepítések újra szabályozásától is. Telepítési engedélyt - a telepítési hatóság felülvizsgálata után - csak magyar állampolgár, valamint belföldi alapítványok, testületek, társulatok kaphatnak. A tíz évre szóló földadó mentesség mellett to551 MNL OL К 148-1903-19-2188. sz. Indoklás a telepítésről és birtokfeldarabolásról szóló törvényjavaslat tervezethez. 1903. július 8. - A tervezet elkészítéséhez az 1900. január 18. és 23. között tartott szaktanácskozás javaslatait is felhasználták. A telepítésről és a birtokfeldarabolásról szóló törvényjavaslat előadói tervezetét a földművelésügyi miniszter 1903. április 30-án küldte meg a társminisztériumok részére. (MNL OL К 255—1903—12. t-2017. sz. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter átirata Lukács László pénzügy- miniszter részére. 1903. április 30.) - A földművelésügyi miniszter a tárcákkal egyeztetett törvényjavaslatot 1903. július 8-án terjesztette fel az uralkodónak az országgyűlési tárgyalás engedélyezése érdekében. 552 Leegyszerűsített korabeli megfogalmazás szerint: a telepítés „birtokparcellázás idegenből jöttek javára”. ■5°
