Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
I Erdészet Magyarország mintegy 7,5 millió hektár erdőterületéből az 1903-ban 1,27 millió hektár volt az állam tulajdonában. A fakitermelésre kijelölt 45 ezer hektár területből ebben az évben 12 ezer hektáron vágták ki a fákat. Az így nyert 2,7 millió köbméter fa a kincstár részére 6,3 millió korona bevételt biztosított. Az állam tulajdonában lévő földterületeken az új erdők telepítésére az úgynevezett kincstári csemetekertekben nevelt alanyokat használták fel. Az itt előállított 68,8 millió csemetéből 51,6 millió darab az ebben az évben beültetett 14 ezer hektárnyi kincstári birtokon került földbe, a fennmaradó részt magán- személyeknek értékesítettek.546 Az állami erdőhivatalok nem ellenőrizhették a magánerdők kezelését, ezért - különösen Erdélyben - minden évben jelentős területek kerültek át a fakitermeléssel foglalkozó vállalkozók kezébe.547 Telepítés A magyar országgyűlésnek a telepítésről hozott első intézkedése - amely az 1873. évi XXII. törvényben öltött testet - csak a már meglévő úrbéres települések jogviszonyait taglalta, de újabb községek létrehozásáról nem intézkedett. A következő lépésként az 1894. március 17-én szentesített V. törvény nem csupán a telepítés kereteit, a kincstár és a vállalkozó földművesek jogait, illetve kötelezettségeit rögzítette, hanem a hárommillió forintos alaptőkével létrehozott „Telepítési Alap” lehetőséget nyújtott arra is, hogy a kincstári tulajdonban lévő földek mellett, a vásárlás útján megszerzett magánbirtokokat is kiosszák. A telepítési törvény célkitűzése között szerepelt: a parasztság birtokszerzésének elősegítése, a megművelt területek nagyságának növelése, a belterjes gazdálkodás szélesebb körben történő meghonosítása, az átlagtermések növelése, a földművesek kivándorlásának mérséklése, a munkanélküliek számának csökkentése, valamint az országban élő nemzetiségiek további térhódításának lassításával a magyarok földhöz juttatása. Ezen alapelvek figyelembe vételével 1894 és 1903 között nyolc telepítést 23 636 kát. hold kincstári birtokon, további nyolcat 18 018 kát. holdon a Telepítési Alap pénzének felhasználásával hajtottak végre. A fenti területet összesen 1435 család között osztották fel.548 Mivel a ház felépítéséhez és a gazdasági felszerelések beszerzéséhez szükséges tőke megléte a pályázat feltételeként szerepelt,549 ezért a vagyontalan mezei munkások széles rétege kívül rekedt ezen birtokszerzési lehetőség határain. Darányi Ignác földművelés- ügyi miniszter - állandósult politikai viták közepette - a hibák kijavítására, s a közel tíz év tapasztalatait felhasználva a telepítésről új törvény elfogadására tett javaslatot.550 A telepítésről és birtokfeldarabolásról szóló törvényjavaslat tervezetéhez készített indoklás meghatározása szerint: „A telepítés a népesség és a földbirtok arányos megosztásának s az ezekhez fűződő nagy állami, nemzeti és gazdasági érdekek biztosításának egyik 546 Évkönyv 1903, 1904. 222. 547 A magánkézben lévő erdők fakitermeléséről lásd: Balaton, 2014. 385. 548 Lovas, 1908. - A szerző szerint 1893 és 1903 között a tervbe vett 1590 telepből 1390-at valósítottak meg. 549 Soós, 1987. 339-365. 5jo MNL OL К 178-1903-3764. sz. A telepítési törvényjavaslat ügyében tartott értekezlet jegyzőkönyve. 1903. május 9.; MNL OL К178-1904-7418. sz. A Magyar Kincstári Jogügyi Igazgatóság jelentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1903. március 31. (Lásd még: Ecseri, 1899.; Károlyi, 1900.; Sebess, 1905; Rubinek, 1904; Darányi, 1999.) 149
