Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
nyult - kísérletet. A kudarc fő okát a statisztikusok abban látták, hogy a „telekkönyvek kimutatásai a valósággal nem egyeznek, leginkább azért, mert a nép nemtörődömsége vagy járatlansága miatt, a teljesen törlesztett jelzálogos adósság a telekkönyvben nem töröltetik, a részlettörlesztésnek sincs nyoma a telekkönyvben.”513 514 515 516 517 A Statisztikai Hivatal a jelzálogkölcsönökről a miniszter által kért adatsort a hitelintézetek által nyújtott információk alapján állította össze. Az így elkészített összeállítás szerint a földbirtokokra adott jelzálogkölcsön az 1897. évi 984,5 millió koronáról 1901-ben egymilliárd 157 millió koronára emelkedett. Ehhez járultak még az Osztrák-Magyar Bank jelzálogos kölcsönei, amelyek a fenti időszakban közel 16,5 millió korona kihelyezéssel növelték a birtokok terheit. A pénzintézetek nyomon követhető, jelzálogos - a 4 és 8% közötti, magasnak nem mondható sávban mozgó - kölcsönein kívül figyelembe kell venni a be nem táblázott adósságokat is.5'4 A magyarországi pénzintézetek váltó tárcájának összege 1901-ben megközelítette az 1,7 milliárd koronát.5'5 Természetesen nem lehet pontosan megállapítani, hogy a házakra, földekre szóló váltók képviselte terhekből mennyi jutott a birtokos rétegre, de a korabeli vélemények szerint tekintélyes része. A hitelintézetek által nyújtott kölcsönöknél még súlyosabb terhet jelentettek azok az összegszerűen ki nem mutatható magánkölcsönök, amelyeket többnyire uzsorások biztosítottak.5'6 A magánhitel nagyságára a végrehajtások következtében gazdát cserélt ingatlanok számából és értékéből lehetett következtetni. Az 1901-ben „dobra került” 19 040 ingatlan értéke, amelynek többsége földterület volt, meghaladta a 45,2 millió koronát.5'7 Az uzsorakamatra adott hitelek térnyerését elősegítette, hogy „a jelzálogos kölcsönöket, ha kamatlábuk nem túlságos is, kivált a kisgazda által igényelt kisebb összegekhez képest túlságos drágává teszik a kívánt okmányok beszerzése, bélyegeire meg az illetékekre szükséges, valamint a közvetítő ügyvéd vagy ügynök eljárásáért fizetendő díjak”. Sok nehézséget okozott a jelzálogos kölcsönök felvételénél a telekkönyvek rendezetlensége, valamint a pénzintézetek azon gyakorlata, hegy az ingatlan alulbecsült értéke után állapították meg a felvehető hitel összegét. A hitelintézetek által nyújtott egyéb, nem jelzálogként folyósított kölcsönök a birtokosok számára még több hátrányos feltételt tartalmaztak. A lényegesen magasabb kamatláb mellett a bankok ragaszkodtak a három vagy négy hónapos fizetési lejárathoz, holott a mezőgazdaságban bevétel csak egyszer, a termények értékesítésekor keletkezett. A jelentés készítői szerint a probléma megoldására „hosszú elméleti és gyakorlati előtanulmány szükséges”, hiszen az eladósodás kezelése függ attól, hogy az alacsony jövede513 MNL OL К178-1903-1817. sz. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1902. november 24. 514 MNL OL Z119 Magyar Földhitelintézet Titkárság 15. köt. Csengery, é. n. 233. - Ritka kivételként említhető: abban a reményben, hogy a gazdasági helyzet javulni fog, a Földhitelintézet 1902. március 28-án a 4,5%-os zálogleveleket sorsolás útján kivonta a forgalomból, a 20 ezer korona feletti kölcsönöket pedig 3,5%-os kamatozású záloglevelekben folyósította. A záloglevelek külföldi eladásával a Magyar Általános Hitelbankot bízták meg. (Lásd még: NagyLJ, 1972.) 515 MNL OL К178-1903-1817. sz. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1902. november 24. 516 Berényi, 1903. 517 MNL OL К178-1903-1817. sz. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1902. november 24. 142
