Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
zendők.” Amint írja a konzuli hivatalok felállításának alapfeltételét rendes kereskedelmi összeköttetések fennállása képezi, ezért szükséges, hogy egy kölcsönös egyetértésben beterjesztendő törvényjavaslattal, a lejárati határidő elhagyásával, továbbra is biztosítva legyen az eddigi szerződéses állapot Mexikóval. Az osztrák miniszterelnök levelére reagálva Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter Lukács László pénzügyminiszternek 1903. október 11-én keltezett átiratában fejtette ki véleményét. Nézete szerint az előző évben a Mexikóval kötött szerződést az országgyűlés azzal a megszorítással fogadta el, hogy annak hatálya csak 1903. december 31-ig terjedhet, továbbá a parlamenti viszonyokra tekintettel „az előbb elfogadott, és csakis a konzuli viszonyoknak a kereskedelmi viszonyok szabályozásától elkülönített rendezését szolgáló álláspontunk továbbra is fenntartható volna.”5°5 A kapcsolatok rendezésének módjáról az idő múlásával a magyar kormányon belül is eltérő vélemények láttak napvilágot. A közös külügyminiszter tervezetét támogató Khuen-Héderváry Károly és Láng Lajos mellett Plósz Sándor igazságügy-miniszter már az osztrák miniszterelnök elképzelését is elfogadhatónak ítélte. Az Igazságügy-minisztériumban elkészített javaslatot 1903. október 19-én küldték át a Kereskedelemügyi Minisztérium részére.505 506 507 A jogászok álláspontja szerint: „Az 1899. évi XXX. te. 4. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezést kétféleképpen lehet értelmezni. A szó szerint való értelmezés szerint az új autonóm vámtarifa megalkotásáig nem köthetnénk a külfölddel sem tarifaszerződéseket, sem pedig legnagyobb kedvezmény alapján álló kereskedelmi szerződéseket. [...] Más értelmezésben lehetővé teszi, hogy Mexikóval vagy más állammal a kereskedelmi viszonyok a legnagyobb kedvezmény alapján rendezhetők legyenek. [...] Nem lehet elzárkózni annak elismerésétől sem, hogy az 1902. évi X. te. i.§-ában említett határidő időközben jelentőségét vesztette, mert ezen határidőt a magyar törvényhozás azon feltevésben tűzte ki, hogy az 1903. évi december 31-ével felmondás esetén lejáró kereskedelmi tarifa- szerződéseink egy évvel előbb fel fognak mondatni, ami azonban - eltekintve az olasz és a bolgár szerződéstől - nem következett be, s miután kereskedelmi tarifaszerződéseink mind egy év felmondási időt tartalmaznak, azoknak vagy azok bármelyikének ezután bármikor bekövetkezhető felmondását is számításba véve, nem lehetne ellenvetés az ellen, hogy kereskedelmi és konzuli viszonyaink Mexikóval szemben 1903. december hó 31-én túl is hat hónapi felmondási idő feltétele alatt a legnagyobb kedvezmény alapján szerződésileg szabá- lyoztassanak.” Természetesen mind a kereskedelmi, mind a konzuli viszonyoknak az év végén túlnyúló szabályozásához törvényhozási jóváhagyásra volt szükség. A magyar parlamenti munka rendjét tekintve a kereskedelmi és konzuli egyezménynek együtt, esetleg külön-külön történő megkötésére a Khuen-Héderváry kormány alatt nem volt esély.5“7 505 MNL OL К178-1903-7336. A kereskedelemügyi miniszter átirata a pénzügyminiszternek. 1903. október и. 506 MNL OL К178-1903-7336. Az igazságügy-miniszter átirata a kereskedelemügyi miniszter részére. 1903. október 19. 507 A kereskedelemügyi miniszter „Mexikóval a kereskedelmi, forgalmi és konzuli viszonyaink ideiglenes rendezéséről” szóló törvényjavaslatát 1904. március 13-án terjesztette elő a minisztertanács részére. A megállapodást a Tisza kormány jóváhagyta. (Lásd még: MNL OL К 27.1904. március 13./22.) 140
