Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium

ményre vonatkozó megbeszéléseket pedig akkor -1903. december 31. után - kezdjék meg, amikor az osztrák kormánnyal már megegyeztek az új autonóm vámtarifáról.

Kapcsolatunkat Mexikóval még az 1842. június 30-án Londonban kötött barátsági, hajózási és kereskedelmi szerződés szabályozta. A diplomáciai kapcsolat Habsburg Miksa főherceg, mexikói császár kivégzését - 1867. június 19. - követően, több mint harminc évig felmondás nélkül szünetelt. A Monarchia állampolgárainak képviseletét Németország látta el.

A megbeszélések eredményeként 1901. szeptember 17-én elfogadott nyilatkozatban kölcsönösen biztosították a legnagyobb kedvezmény elvét a következő területeken:492 kereskedelmi forgalom, hajózás, iparűzés és az ezekre vonatkozó illetékek fizetése, a konzulok működésének megengedése (előjog, kiváltság, örökösödési ügyekben való közreműködés). Mivel a megállapodásnak a parlament általi törvényerőre emelésére nem volt remény, ezért nyilvánosságra sem volt hozható.

A „Kereskedelmi viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes rendezéséről” szóló törvényjavaslat elfogadtatása - mivel a diplomáciai érintkezés a fentiek szerint 1901 szeptemberében létrejött - továbbra is napirenden maradt. A Közgazdasági Bizottság elnöke gróf Andrássy Tivadar a testület 1902. február 14-én kelt jelentésében leszögezte: „a kereskedelmi érdekeink megóvása, s a Mexikóban élő magyarok jogbiztonsága szempontjából kívánatosak ezek a megállapodások.”493

A fentiek szellemében a magyar és osztrák kormány - az 1902. évi X. törvényben nyert felhatalmazás alapján - a 3184/1902. sz. M. E. rendelettel kihirdette, hogy „a Mexikó területén termelt, vagy előállított cikkek az osztrák-magyar vámterületre behozataluk alkalmával a legnagyobb kedvezménynek megfelelő bánásmódban részesíten- dők.”494 (1903. július 9-/2.) Láng Lajos az igazságügy-miniszternek megküldött átiratában megjegyzi, hogy - az 1901. évi megállapodást figyelmen kívül hagyva - a konzuli viszonyok rendezése érdekében a magyar kormány eddig nem tett semmiféle intézkedést, pedig a mexikói kormány a Monarchia területén már a közeljövőben konzulátusokat kíván felállítani.495 Ehhez pedig a magyar kormánynak rendeleti úton ki kell mondania, hogy „a mexikói konzuli tisztviselők a legnagyobb kedvezményt élvező államok konzuli tisztviselőivel azonos bánásmódban részesítendők.”496

Ezen várakozásnak némiképp ellentmondott a mexikói kormány 1903. július 5-ei keltezéssel a külügyminiszterhez megküldött kérése, amelyben - mellőzve a kereskedelmi viszonyok végleges rendezését - sürgette a konzulátusok ügyét.497 Az ezt követő, tájékoztató jellegű megbeszéléseken a mexikói kormány a dohány és a szivar, valamint a kávé kereskedelmében tartott igényt kedvezményre. A tárgyalások elég gyorsan zá492 MNL OL К 26-1908-XXXI-2373. Hegedűs Sándor jelentése Széli Kálmán részére, a kereskedelmi és konzuli viszonyaink rendezéséről Mexikóval. 1901. december 12.

493 MNL OL К 26-1908-XXXI-2218. A Közgazdasági Bizottság jelentése. Budapest, 1902. február 14.

494 MNL OL К 26-1908-XIV-569. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter átirata Plósz Sándor igazságügy-miniszter részére. Budapest, 1903. január 30.

495 MNL OL К 27.1903. július 9У2.

496 MNL OL К 27.1903. július 9/2.

497 MNL OL К 255-1903-6-3306. A miniszterelnök átirata a pénzügyminiszterhez. Budapest, 1903. augusztus I. - A mexikói kormánynak a konzulátusok felállítására vonatkozó kérelmét a minisztertanács 1903. július 9-én tárgyalta. (MNL OL К 27.1903. július 09./02.)

138