Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
I megküldött átirata is megválaszolatlan maradt. Az osztrák kormánnyal a kompromisszumos megegyezést kereső Lukács László pénzügyminiszter az uralkodó részére 1903. szeptember 22-én kelt felterjesztésében a fentiekről így üzent kollégájának: „A cukoradó az 1878. évi XX. törvénycikkel becikkelyezett vám- és kereskedelmi szövetség XI. cikke értelmében, amely e tekintetben az 1887. évi XXIV. törvénycikkel változatlanul fenntartatott, s amelynek határozmányai az 1899. évi XXX. te. értelmében ez idő szerint is érvényben vannak, a Magyar Korona Országaiban és a Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok- és Országokban egyenlő törvények és rendszabályok szerint kezelendő, s ezek csakis közös egyetértéssel változtathatók meg.”47° Az egyetértés eben a kérdésben sem alakult ki a két pénzügyminisztérium között. Lukács László magyar pénzügyminiszter nem tartotta indokoltnak a cukoradó leszállítását, mert a brüsszeli egyezmény alapján megszüntetett állami támogatás összege hazánkban nem volt olyan nagy, hogy az adó kívánt mértékű csökkentéséhez fedezetül szolgálhatott volna. Az Osztrák-Magyar Monarchia cukorpiacának felosztásáról sem a Khuen-Héderváry Károly sem a Tisza István vezette kormányok alatt nem született megállapodás. Az osztrák kormány a Monarchia, mint „egységes piac” elvhez ragaszkodott, mert ez volt számára gazdaságilag az előnyösebb. A brüsszeli egyezményt követő pár évi stagnálás után újra lendületesen fejlődő magyar cukoripar számára pedig, a termelési volumenéhez viszonyítva egyre kisebb hányadot kitevő osztrák export már nem jelentett veszélyt.47' Mindezek mellett, a magyar érdekek érvényesítésének esélyeit a belpolitikai csatározások tovább gyengítették, és a két kormány közötti politikai nézeteltérések is lényegesebb kérdésekben éleződtek ki. Az önálló vámterület követelése, a külkereskedelmi szerződések előkészítése A Kossuth Ferenc vezette parlamenti ellenzék a gazdasági önállóságot követelve a közös vámterület ellen lépett fel. Tisza István szerint ez nem más, mint a „közjogi harcok átvitele a közgazdasági térre, melynek folytán a közjogi ellenzék ellentétet lát az Ausztriával való gazdasági kiegyezés és közjogi programja között, s a magyar gazdaközönség egy része tisztán politikai indokból a külön vámterület hívei közé szegődik.”470 471 472 Wekerle Sándor az önálló vámterület kérdéséről a Neues Wiener Tagblatt munkatársának 1903 augusztusában a következőket nyilatkozta: Ezen „törekvésnek az az oka, hogy a gazdaság megerősítését, amelyből az önállóság áll, összetévesztik az eszközökkel, amelyekkel azt el lehet érni. Az önálló vámterület még nem jelenti az önálló közgazdaságot.”473 A két ország közötti rossz viszonyt - Wekerle szerint - Ausztriának az a követelése okozza, hogy „Magyarország agrár állam maradjon, és az a helytelen felfogás, hegy a Magyarországon teremtett ipar ellenkezik az Ausztriával kötött egyezménnyel.” Az 1905 júniusában ülésező Vámtarifa Bizottság ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy „az új magyar önálló vámtarifa politikai alapja teljesen hiányzik.” 474 470 MNL OL К 255-1903-2. t-3984. sz. Lukács László pénzügyminiszter felterjesztése Ferenc József részére. Törvényjavaslat a cukorra vonatkozó törvények némely határozmányainak módosításáról és kiegészítéséről szóló 1903. évi II. törvénycikk módosításáról. 1903. szeptember 22. 471 A Monarchia cukoriparának növekedésére lásd: Hitschmann, 1911. 726. 472 Tisza, 1923. 297. Magyar agrárpolitika. 1897. 473 Egyetértés, 1903. augusztus 21. Wekerle a gazdasági különválásról. 474 Az Újság. 1905. június 15. *33
