Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
Már 1903 márciusában a közös külügyminiszter arra kérte a Széli Kálmán miniszter- elnököt, hogy tájékoztassa a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés tárgyalásának javasolt időpontjáról. A magyar miniszterelnök nem tudott időpontot adni, mert álláspontja szerint „a mai parlamenti helyzet mellett, amidőn a magyar ellenzék a katonai javaslatokat a legvehemensebb módon támadja, lehetetlen előre még csak megközelítőleg is megállapítani azt, hogy a külfölddel, s így a német birodalmi kormánnyal is mikor lesznek a kereskedelmi szerződési tárgyalások megindíthatok. A véderő javaslatok és az állami költségvetés tárgyalásának befejezése után jöhet csak az autonóm vámtarifa tárgyalása napirendre” és ezt követően a kereskedelmi egyezmények.475 Az elkövetkező hónapokban világosan látszott, hogy a fenti törvényjavaslatok parlamenti elfogadtatására nincs reális esély, és közben az Osztrák-Magyar Monarchia számára fontos államok újra rendezik kereskedelmi kapcsolataikat. A Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés előkészítése érdekében a külügyminiszter már az 1903. április 16. és 18. között Bécsben megtartott vám- és kereskedelmi értekezleten arra tett javaslatot, hogy a diplomáciai képviselet munkatársai - magyar szakértőkkel egyeztetett kiegészítés után - kétoldalú megbeszéléseket folytassanak. Ezt a tervet a magyar miniszterek nem tartották elfogadhatónak, mert az 1899. évi XXX. törvény 4. §-a értelmében a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt a parlamentnek el kell fogadnia az új vámtarifát. Tehát amíg a vám- és kereskedelmi szövetséget a Monarchia két állama újra meg nem köti, addig a kormány nem folytathat formaszerű tárgyalásokat külföldi államokkal. Áthidaló lépésként egy olyan törvényjavaslatot kívántak előterjeszteni, amely „felhatalmazza a kormányt arra, hogy az alkotmányos tárgyalás alatt álló vámtarifa-javaslat alapulvétele mellett a külállamokkal, az 1899. évi XXX. te. 4. §-ától eltérőleg, a kereskedelmi szerződések kötésére irányuló tárgyalásokat megkezdhesse.”476 A Khuen-Héderváry Károly által ismertetett fenti javaslat a képviselőház 1903. június 30-án megtartott ülésén az ellenzék részéről nagy felháborodást váltott ki. Bakonyi Samu képviselő ezt a tervet, amely nem szerepelt a miniszterelnök kinevezés előtti programjában, a parlament elleni lépésként értékelte, annak ellenére, hogy a kereskedelmi szerződések megkötését elsősorban magyar érdeknek nevezte. A közös külügyminiszternek a titkos tárgyalásokra vonatkozó fenti javaslatát Németország képviselői sem támogatták, mert szerintük „a bécsi német nagykövetnek megfelelő instruálása írásbeli úton alig lehetséges, másfelől a szakértő tisztviselőnek Bécsbe leendő kiküldése ez idő szerint nem eszközölhető.”477 A német kormány azt az ajánlatot sem fogadta el, hogy az előzetes eszmecseréket az Osztrák-Magyar Monarchia berlini külképviseletén tartsák, hanem a szerződéstervezet azonnali tárgyalását szorgalmazta. Mivel a német kormány is tisztában volt a Monarchia belpolitikai helyzetével, 475 MNL OL К178-1904-404. sz. Széli Kálmán átirata a közös külügyminiszterhez. Budapest, 1903. március 24. 476 MNL OL К 255-1903-6. t-2082. sz. A földművelésügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1903. május 6.; MNL OL К 26-1903-XIV-77. sz. A földművelésügyi miniszter átirata a kereskedelemügyi miniszter részére. 1903. május 7. 477 MNL OL К 255-1903-6. t-2602. sz. A közös külügyminiszter átirata a magyar pénzügyminiszterhez. Bécs, 1903. június 5. J34
