Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
A magyar pénzügyminiszter az 1903-ban lefolytatott osztrák-magyar tárgyalások őszinteségéről az alábbiak szerint nyilatkozott miniszter társai előtt: „Nem csökkentette a megállapodások célirányos voltába vetett bizalmat cs. kir. osztrák pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése sem, hogy a cs. kir. osztrák kormány az egyetértőleg megállapított törvényjavaslatot csak parlamentáris úton hajlandó törvényerőre emelni, s a 14. § alapján való törvényerőre emelésére nem hajlandó, mert, ha feltételezte előadó miniszter úr - amint, hogy fel kellett tételeznie - hogy a cs. kir. osztrák kormány a m. kir. kormánnyal szemben az elől említett megegyezés folyamán vállalt kötelezettségeknek meg akar felelni, akkor nem kételkedhetett abban, hogy ha a cs. kir. osztrák kormány a magyar kormánnyal szemben egy törvény alkotására kötelezettséget vállal, s ha kijelenti, hogy ezt a törvényt csak parlamentális úton hajlandó megalkottatni: akkor cs. kir. osztrák kormánynak meg is vannak a biztosítékai arra, hogy ezt a törvényt parlamentáris úton megalkottathatja, mert hiszen az ellenkező feltételezése egyértelmű lett volna annak a feltételezésével, hogy a cs. kir. osztrák kormány, csak azért, hogy a m. kir. kormány által a cukorkérdésben elfoglalt álláspont érvényesítését meghiúsítsa, olyan kötelezettséget vállalt, amelyet beváltani nem is akart, mert tudta, hogy be nem válthatja.”467 A magyar cukorpiacot védő surtaxe bevezetésének elmaradása a kormány politikája elleni támadások színterévé vált. A pénzügyminiszter - a brüsszeli egyezmény elfogadását védve - a kormány nevében többször is kijelentette: „a magyar cukorfogyasztást feltétlenül biztosítani fogjuk a magyar termelés számára, vitattuk az agráriusok ellenkező állításaival szemben, ez a két kormány között létrejött megállapodások által biztosítva van, és állítottuk, a külön vámterület híveivel szemben, hogy az egyes termelési ágak jogos érdekei a közös vámterületen belül is megvédhetők.”468 469 A két ország közötti gazdasági nézeteltérés politikai kötélhúzássá merevítve, az Osztrák-Magyar Monarchia egész élelmiszer iparának kárt okozott. Miközben az osztrák cukorgyárak megtarthatták a magyarországi piac 25%-át, a két kormány megegyezésének hiányában az élelmiszeripar nem élvezhette azokat az előnyöket, amelyeket a cukoradó mérséklése révén az alacsonyabb nyersanyag számukra biztosított volna. Pedig erre a lehetőségre az osztrák pénzügyminiszter még a brüsszeli egyezmény megkötése előtt, 1903. február 23-án kelt átiratában felhívta a magyar kollégája figyelmét.4 9 Tájékoztatása szerint „A brüsszeli cukoregyezményre és a vele kapcsolatos törvényelőkészítésre vonatkozó jelenlegi parlamenti tárgyalásokon a Birodalmi Tanács mindkét Házának a legkülönbözőbb pártállású szónokai nyomatékkai hangsúlyozták azt az óhajukat, hogy a cukorexport támogatásának megszüntetésével megtakarított összegek mindenekelőtt a cukoradó csökkentésére használtassanak fel, és ezenkívül egyes, csokoládét, kandírozott gyümölcsöt, gyümölcsízt, stb. gyártó cukorfeldolgozó iparágak fejlődése érdekében, valamint a bor, likőr, must és gyümölcsbor édesítésére felhasznált cukor számára, egy különösen kedvezményes adókulcs engedélyeztessék.” A surtaxe kérdésére koncentráló magyar miniszter a fenti megkeresésre nem válaszolt, sőt az osztrák fél 1903. június 16-án, majd szeptember 21-én kelt újabb, állásfoglalást sürgető, e tárgyban 467 MNL OL К 27.1904. július 11./1. 468 MNL OL К 27.1904. július 11./1. 469 MNL OL К 255-1903-6. t-3653. sz. Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter átirata Lukács László magyar pénzügyminiszter részére. Bécs, 1903. február 23. 132
