Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
I olyan intézkedést, amely a Monarchia két állama közötti cukorforgalom direkt megszüntetésére vagy közbeeső vámnak a szedésére vezet, de a kérdés megoldására nem tett érdemi javaslatot.450 A két pénzügyminiszter újabb megbeszélésén - 1903. július 25-én Budapesten - az osztrák miniszter kijelentette: az osztrák kormány nem egyezik bele, hogy a kontingentálás más, a magyar belföldi cukorfogyasztást a magyar cukortermelés részére biztosító intézkedésekkel pótolják, és Ausztria minden körülmények között a brüsszeli egyezmény tagja marad. Továbbá tájékoztatta partnerét arról, hogy a cukorkontingensre vonatkozó korábbi törvényt az osztrák kormány császári rendelet útján kívánja hatályon kívül helyezni.45' A pénzügyminiszter az 1903. július 28-án elfogadott minisztertanácsi határozat alapján elkészített átiratát nem csak az osztrák pénzügyminiszternek küldte meg, hanem a Kabinet Irodán keresztül az uralkodó elé terjesztette. (1903. július 28./1.) Az Ischlben tartózkodó Ferenc József a két pénzügyminiszter mellett az osztrák miniszterelnököt is magához rendelte, és a tárgyalások folytatására utasította a jelenlévőket452 Ennek szellemében az osztrák tárgyalók elvileg hajlandók voltak tárgyalási alapnak elfogadni azt a magyar javaslatot, hogy mindkét kormány saját hatáskörben tegye meg az intézkedéseket cukortermelésének védelmére. Nevezetesen egységesen rendeljék el, hogy a két állam viszonylatában a kivitelre kerülő cukor után a gyárak pótdíjat kötelesek fizetni. A pénzügyminiszterek által kijelölt úgynevezett szakelőadók a surtaxe nagyságáról és beszedésének módjáról még augusztus elején több, eredménytelen megbeszélést folytattak.453 Mivel időközben az uralkodó a cukorkontingentálásra vonatkozó törvényt rendeleti úton megszüntette, a magyar kormány arra kérte az osztrák pénzügyminisztert, hogy a fenti elvek alapján létesítendő megegyezést 1903. szeptember i-ig emeljék törvényerőre. Az osztrák kormány a tárgyalások állása, illetve a parlamenti viszonyok miatt elutasította a fenti kérelmet, ezért a magyar minisztertanács 1903. augusztus 5-én megtartott ülésén a pénzügyminiszter két megoldási lehetőséget vázolt fel. (1903. augusztus 5У8.) Elsőként a magyar cukorgyárak védelmét biztosító törvényjavaslat kidolgozását, illetve parlamenti elfogadtatását javasolta, kudarc esetére pedig az 1899. évi XXX. törvényre hivatkozással, egy rendelet kiadásával kívánta a kérdést megoldani.454 A kormányválság felszámolása érdekében az éppen Budapesten tartózkodó Ferenc József 1903. augusztus 27-én magához rendelte Böhm-Bawerk pénzügyminisztert, és utasította a megállapodásra magyar kollégájával. A két pénzügyminiszter 1903. augusztus 28-án megegyezett abban, hogy a magyar kormány követeléséről egy új törvényjavaslatot készít.455 A cukorra vonatkozó törvények némely határozTmnyainak módosításáról és kiegé450 MNL OL К 27.1903. július 28./1. 4ji MNL OL К 27.1903. július 28./1. 452 MNL OL К 27.1903. augusztus 3./8. 453 Közben a magyar pénzügyminiszter az 1903. augusztus 4-én kiadott, 3311. sz. körrendeletében (Valamely nyilvános raktárban, vagy valamely magán raktárban hivatalos ellenzár mellett beraktározott cukornak kiviteli jutalékban való részesítéséről. Rendeletek Tára, 1903.1. köt. 816.) már az állami támogatás megszüntetését készítette elő. 454 Magyar Törvénytár, 1899. évi XXX. törvény. A vám és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről. 453 A megegyezésben bízva jelent meg az alábbi pénzügyminiszteri rendelet: 73597./1903. augusztus 17. Tárgy: A cukoradóra vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtása. Rendeletek Tára, 1903.1. köt. 831. I29
