Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium

szítéséről szóló 1903. évi II. törvény 5. és 8. §-ai módosításáról címet viselő javaslat456 hatályon kívül helyezte a cukorkontingentálásra vonatkozó rendelkezéseket, de felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy visszamenőleg, 1903. szeptember elsejétől - a közös vámterület két állama közötti cukorforgalom után - 100 kg fogyasztási cukorra 3,50 korona, nyerscukorra 3,20 korona illetéket (5. §) szedjen. (A 8. § a jövedéki kihágás büntetési tételéről rendelkezett.) Az osztrák pénzügyminiszter a fentieket két feltétellel fogadta el. Nevezetesen, ha a törvényjavaslatot az osztrák parlament az illeték beszedésének visszamenő- leges hatálya miatt nem fogadná el, akkor ez a pont törlendő, továbbá az osztrák kormány a most rögzített törvényjavaslatot csak a parlamentáris úton hajlandó törvényerőre emelni.457 A megállapodást Lukács László pénzügyminiszter 1903. szeptember elején úgy értékelte, hogy a fenti megállapodás alapján megnyílik a lehetőség arra, hogy a magyar cukorfogyasztás teljes mértékben a hazai gyárak piacává váljon.458

A fenti törvény módosításának lényegét a pénzügyminisztériumi előterjesztő az alábbiak szerint foglalta össze: „Ámde a surtaxe alkalmazásánál egyrészt összhangba kellett hozni az 1899. évi XXX. te. által létesített jogállapotból folyó követelménnyel, hogy a vámterület határán belül közbeeső vámvonal föl ne állíttassák, s másrészt nem zárkózhatott el a magyar kormány az ausztriai kormány felfogása elől, hogy minden surtaxe, amelynek része meghaladja annak összegét, amely kétségtelen szükséges ama cél biztosítására, hogy a magyar cukorfogyasztás feltétlenül a magyar cukortermelés által láttassák el, oly állapotok létrejöttét mozdítaná elő, amelynek egy egységes vám- és kereskedelmi terület mellett nincs létjogosultsága.”459 460 A megállapodás elvi lehetőséget biztosított arra, hogy azt az évi, mintegy 300 000 q cukrot, amelyet eddig az osztrák cukorgyárak szállítottak Magyarországra, a jövőben hazai gyáraink termeljék meg. A megegyezés tárgyát képezte az a cukormennyiség (évi 26 000 q) amelyet Bosznia-Hercegovina ellátása érdekében illeték befizetése nélkül vihetnek ki az országból. A határszéli forgalomban öt kilogramm illetékmentes cukor kivitelét engedélyezték.400

A magyar pénzügyminiszter reményeit osztrák kollégájának 1903. szeptember 4-én keltezett átirata is táplálta, amely szerint „a hozzá eljuttatott, az 1903. január 31-ei cukor- vám-novella módosítására vonatkozó törvénytervezettel kapcsolatos elképzeléseket a kormány nevében kész a Birodalmi Tanács Képviselőházában alkotmányos módon tárgyalásra bocsátani, s ennek mielőbbi eldöntése érdekében lépéseket tenni. Az augusztus 28-ai megbeszélésünkön a magyar pénzügyminiszter által kinyilvánított óhajnak, miszerint felhívassék a figyelem az esetleg utólagosan esedékes fizetési kötelezettségekre, amennyiben valamelyik fél 1903. augusztus 31-dike után tranzit forgalomban cukrot küld, az orszá456 MNL OL К 2-AXTV-2-78. Törvényjavaslat a cukorra vonatkozó törvények némely határozmányai- nak módosításáról és kiegészítéséről szóló 1903. évi II. te. 5. és 8. §-ai módosításáról. Budapest, 1903. november 24.

457 MNL OL К 26-1910—XXXVni—1284. Minisztertanácsi előterjesztés az osztrák cukor fokozódó beözön- lésével szemben teendő intézkedések tárgyában. Budapest, 1904. július.

458 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Lukács László pénzügyminiszter felterjesztése Khuen-Héder- váry Károly miniszterelnök részére. Budapest, 1903. szeptember 5.

459 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Indoklás a cukorra vonatkozó törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 1903. évi II. te. módosításáról szóló törvényjavaslathoz. Budapest, 1903. szeptember.

460 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Lukács László pénzügyminiszter felterjesztése Khuen- Hédervéry Károly miniszterelnök részére. Budapest, 1903. szeptember 5.

130