Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
[ tóber 12./14.) A Külügyminisztérium mellett a magyarországi egyesületek és társaságok is a kiállításon való részvétel lehetőségének biztosítását szorgalmazták. A kiutazás szükségességét például az Országos Nemzeti Szövetség azzal indokolta, hogy az amerikai tőke figyelmének felkeltése mellett el kell oszlatni azt a tévhitet is, mely szerint Magyarország Ausztria egyik tartománya.429 430 431 További érvként hozták fel: „Ausztria ellenben - államiságának bizonyára csak azért is nagyobb kidomborításával - ott lesz. Bulgária pedig hatszázezer frankot szavazott meg e kiállításra és Románia ennél is többet.” A kérések figyelembe vételével az 1903 október 12-én ülésező minisztertanács - a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére - az 1904. évi kiállításon való részvétel költségeire 100 ezer korona állami támogatást szavazott meg.43° Külkereskedelemi szerződések A kiegyezéssel létrehozott közös osztrák-magyar vámterületen a vámtarifáról elsőként az 1879. január i-én életbe lépő 1878. évi XXI. törvény intézkedett. Ez a kormányzati intézkedés - az ipari vámok mérsékelt emelése ellenére - a szabad kereskedelem elvére alapozott európai gyakorlatot követte. A gazdasági körülmény gyökeresen megváltozott, amikor a Németországgal kötött tarifaszerződés 1877 végén lejárt, és a német kormány nem kívánt új megállapodást kötni, sőt, az 1879-ben megalkotott vámtarifájával - a tengerentúli gabona versenyképességének korlátozása érdekében - lényegesen megemelte vámtételeit. A német védővámos mintát követve - amit rövid időn belül Olaszország, Franciaország és Svájc kormányai is magukénak vallottak - az osztrák-magyar egyeztető tárgyalásokon résztvevő szakemberek szintén ezen az alapon szorgalmazták vámtarifánk átalakítását. Ezért az 1882. évi III. törvény rendelkezése alapján az 1878. évi vámtarifa megfelelő tételei után pótlékokat állapítottak meg. (Az ásványolaj felemelt vámját külön, az 1882. évi XVIII. törvényben rögzítették.) A fentieket az 1884. évi XXI. törvénnyel módosították, amelyet a mezőgazdasági termékek vámját lényegesen megemelő 1885. évi német vámtarifareform ismét átdolgozásra ítélt. A német reform hatására a többi partnerállam vámpolitikája is lényegesen megváltozott, ezért az Osztrák-Magyar Monarchia kormányai az 1887. évi XXV. törvénnyel igyekeztek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ez a törvény nem teljesen új vámtarifát léptetett életbe, hanem csak az 1882. évinek módosításáról intézkedett, de az új védővámokkal sikeresen zárta le határainkat az amerikai búza előtt.43’ A Monarchia védővámokkal elzárt belső piacának felvevőképessége az 1890-es évek közepétől lehetővé tette, hogy a magyar mezőgazdasági termékek jelentős részét itt helyezzék el. A legnagyobb kedvezményen alapuló kereskedelmi megegyezést - az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország, Olaszország, Svájc, Belgium, Szerbia, Románia, Oroszország, Bulgária között - csak 1891. december 6-án írták alá és 1892. február i-én, az 1892. évi III. törvénnyel lépett hatályba. Az Osztrák-Magyar Monarchiának a nyolc állammal kötött fenti megállapodása 1903. december 31-én lejárt, meghosszabbításá429 MNL OL К 255-1904-9. t-79. sz. Az országos Nemzeti Szövetség felirata Lukács László pénzügyminiszter részére. 1903. december 30. (Véleményüket részletesebben lásd: Nemzeti Szövetség, 1904. évi 1. sz.) 430 MNL OL К 27.1903. október 12./14. 431 MNL OL К 2-AXIV-2-31. sz. Az osztrák-magyar vámterület autonóm vámtarifájáról szóló törvényjavaslat indoklása. 1903. január 28. 123
