Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium

tással jelentősen megnövelték az Adria Rt. hajóinak számát. Az osztrák és a magyar kormány megállapodása szerint Fiume és Trieszt hajóforgalmát keleti irányban a Lloyd Társaság, nyugati irányban az Adria Rt. bonyolítja le.4°7 Az egyezményen felüli Lloyd járatokra évenként kellett az osztrák és a magyar kereskedelemügyi miniszternek kiegészítő megállapodást kötni. A Fiúmét érintő járatok számának meghatározásáról és a Szu- ezi-csatorna használatáért fizetett illeték felosztásáról ezen megállapodás keretében intézkedtek. 1903-ban a magyar állam a fenti illeték címén - utólagosan - Ausztria részére 276 658 koronát térített meg.4°8

Az 1890-es évektől - a tengeri kereskedelem fejlesztése, valamint a fiumei kikötőbe érkező hajók szükség szerinti javítása érdekében - több kormányzati kísérlet történt arra, hogy Magyarországon tengeri hajók építésére alkalmas gyárat hozzanak létre. Ennek keretében a kormány még 1893. február 16-án szerződést kötött a Fiumei Dock Részvénytársasággal, hogy hajógyárat létesítsen a kincstár által átadott területen.407 408 409 Közel egy évtized telt el azzal, hogy a vállalt kötelezettségeket teljesíteni képtelen társasággal érvénytelenítsék a megállapodást, illetve az átadott állami földterületek visszakerüljenek a kincstárhoz. A hajógyár építésére tett kísérletek megmutatták, hogy csak abban az esetben van remény komoly befektető jelentkezésére, amennyiben - osztrák és magyar közös megegyezéssel - a gyár felépítését a kereskedelmi mellett a haditengerészet megrendelései is indokolttá teszik.410 1903. folyamán az elvárt nagyságrendű katonai megrendelésről nem született érdemi döntés.

A tengeri kereskedelem fejlesztésében kulcsszerepet játszott, hogy az állam milyen mértékben volt képes támogatni a szállítmányozókat. A kereskedelem szolgálatában álló magyar tengeri hajóknak állami segélyben és kedvezményben való részesítéséről szóló 1893. évi XXII. törvény hatálya 1903-ban lejárt. Ezért a kereskedelemügyi miniszter

1902. december 19-én a parlament elé terjesztette az új „A tengeri szabadhajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményben való részesítéséről.” című törvényjavaslatát. Mivel az előterjesztéssel az országgyűlés nem foglalkozott érdemben, ezért a minisztertanács 1903. július 22-én tartott ülésén az 1893. évi XXII. te. érvényben tartását határozta el. (1903. július 22У9.) A törvény értelmében a kétharmad részben magyar állampolgár tulajdonában lévő hajók, üzembe helyezésüket követően 15 éven át ún. beszerzési állami segélyben részesülhettek. A kereskedelmi hajók után kérhető további általános támogatást jelentett, hogy a tulajdonosok a „hazai forgalom érdekében általuk megtett utazásokhoz arányosított külön segély” címén minden megtett száz tengeri mérföld és minden lajstromozott tonna után öt fillért igényelhettek. így továbbra is érvényben maradt a törvénynek az a rendelkezése, hogy a kincstár kiadásai ezen a rovaton az évi 200 ezer koronát nem haladhatják meg.

407 Hanák-Mucsi, 1988. 381.

408 MNL OL К 27.1904. december 2У29.

409 MNL OL К 178-1905-12670. sz. A kereskedelemügyi miniszter átirata a földművelésügyi miniszter részére, a Fiúméban létesítendő hajógyárról. 1905. augusztus 11.

410 A tárgyalásokat lásd MNL OL К 27.1904. december 2У28.; MNL OL К178-1905-12670. sz. Miniszter- tanácsi előterjesztés a Fiúméban létesítendő hajógyárról. 1905. augusztus 11.; MNL OL К 255-1904-7. t-3772. sz. A kereskedelemügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. november 25.)