Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
rónával növelte volna meg. A kereskedelemügyi miniszter szerint a törvény gyors elfogadtatását nem szabad halogatni, mert „a Kir. Kúria a baleset-kártalanítások tekintetében oly joggyakorlatot honosított meg nálunk, mely az egész hazai ipart a legkomolyabb veszéllyel fenyegeti, és ezért az iparos és különösen a gyáros köröket állandó izgatottságban tartja, melyek most már maguk követelik a kötelező balesetbiztosítás lehető legsürgősebb behozatalát.”398 A mezőgazdasági munkások baleset elleni biztosításának ügyét külön törvénnyel kívánták szabályozni, ezért ezzel most nem foglalkoztak. A készülő törvényjavaslat a betegsegélyezés területén meglévő problémákat is felszínre hozta. A munkások betegsegélyezését az 1891. évi XIV. törvény szabályozta. Az 1892-ben 30 900 taggal megalakuló budapesti kerületi betegsegélyző pénztárak felügyeletét a Kereskedelemügyi Minisztérium látta el. Ez a létszám 1898-ban 55 000 főre gyarapodott. Ennek a jelentős munkás létszámnak egészségügyi ellátását 1892 és 1898 között kezdetben 300, majd 450 orvos biztosította. Lényeges változás történt 1899-ben, amikor a szabad orvos- választást megszüntetve létszámukat 102 főre csökkentették, amelynek következtében egy orvosra 550 pénztári tag és családtagjainak ellátása hárult. A szabad orvosválasztás tilalmát annak ellenére fenntartották, hogy annak megszüntetését a pénztárak vezetői 30 000 budapesti tag aláírásával kérvényezték a kereskedelemügyi minisztertől.399 Vasutak A Khuen-Héderváry kormány tovább folytatta azt a vasútpolitikát, amelyet a Széli Kálmán vezette kabinet által 1903 tavaszán benyújtott törvényjavaslat rögzített.400 Az előterjesztés alapelve szerint „a fontosabb magánvasutak túlnyomó részének következetesen keresztülvitt államosítása” mellett csak a kisebb jelentőségű vonalak létesítése engedhető át a magánvállalkozásoknak. Az állam feladataként rögzítették a nemzetközi, a nagy forgalmú, a kulturális és a szociálpolitikai szempontból indokolt vonalak kiépítését. „Ezeknek az elveknek a következetes szem előtt tartásával államvasútként lesz megépítendő az ungvölgyi vasút Nagyberezna állomásától az Uzsok melletti Gács határig vezető, és nemzetközi forgalom lebonyolítására hívatott vonal épp úgy, mint a magyar királyi vasutak hálózatában mutatkozó hézagok betöltésére hívatott Érsekújvár-komáromi és Baja-bátaszéki vonal, nem különben a székelység érdekének előmozdítására hívatott vasúti hálózatnak401 már az 1895. évi VII. törvénybe is előre látott kiegészítése.” Az 1903. évben megnyitott vonalak közül 6,6 kilométer vasúti pálya az államvasutak, 291,4 kilométer pedig a magánvasutak hálózatát gyarapította.402 Annak ellenére, 398 MNL OL К 255-1903-12. t-2524. sz. A kereskedelemügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1903. május 19. 399 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XVII. köt. 1903. július 4. Várady Károly interpellációja a kereskedelemügyi miniszterhez. 400 MNL OL К 2-AXIV-2-70. sz. Törvényjavaslat a M. Kir. Államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasúti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről. 1903. május 28. 401 A tervek szerint a vonalat Szászrégentől kiindulva a Maros völgyében felfelé haladva fokozatosan építik meg, először Dédáig, Szászrégentől 26 km hosszúságban, ezt követi a Déda-Gyergyószentmik- lós-mádéfalvai utolsó részvonal megépítése. Az összesen 120,5 hm hosszú vonal építési munkáinak elkezdésére a kormány első' részletként kétmillió koronát szavazott meg. (MNL OL К 2-AXIV-2-70. sz. Törvényjavaslat a M. Kir. Államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasúti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről. 1903. május 28.) u7