Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
a hazai kereslet 14%-a készült itthon, de még a cipőgyártáshoz használt felsőbőrökből is csupán az igények 13,3%-át állították elő Magyarországon.377 A minisztérium tanulmánya arra is felhívta a figyelmet, hogy az ipar állami támogatása a belső piac felvevőképességének növelésével a mezőgazdaság fejlődését is segíti. Érvelésük szerint: „Fölös nyerstermelésünkkel - ideértve az állattenyésztést is - a kivitelre vagyunk utalva. Idegen piacokra, melyeken számolnunk kell az illető államok saját termelési érdekeivel és más államok versenyével. Nyerstermékeink legnagyobb fogyasztói Ausztria és Németország, arra törekednek, hogy szükségleteiket saját termelésükkel fedezzék. Ezen törekvésükkel szemben földművelésünknek elsőrangú érdeke, hogy az ország belső fogyasztása lehetőleg növeltessék, erre pedig ismét csak az ipar alkalmas, mely egyrészről fel is dolgozza a nyerstermények egy részét, másrészről nagyobb számú és fokozottabb igényű munkásaival a fogyasztást tetemesen növeli.” A magyar állam a kiegyezést követő években - 1868 és 1880 között - a háziipar közvetlen támogatására összesen 416 414 koronát fordított. 1881-től kezdve - a kisebb pénzbeli segélyek folyósításával, illetve az 1881. évi XLIV. és az 1890. évi XIII. törvény által biztosított adómentességgel - az iparfejlesztés súlypontja a gyáriparra tevődött át. A kincstár által biztosított segélyek 1880 és 1890 között éves átlagban csupán 126 ezer koronát tettek ki, és az összeget fokozatosan növelve 1903-ban érte el a 2,3 millió koronát.378 (1890 és 1902 között a gyáraknak kiutalt kölcsön és segély összesen 9 130 990 korona kiadást jelentett az állam számára.) A magyar ipar állami segélyezése - amelynek kétharmad része csupán kölcsön volt - a kiegyezést követő évtizedekben a fenti szerény keretek között valósult meg, a további kedvezményt jelentő adómentesség pénzbeli értékéről korabeh adatokat nem találtam. Az állam iparfejlesztő tevékenysége az 1890-től számított több mint egy évtizedben 537 üzem részére biztosított adómentességet, és ezek közül 167 gyár még kölcsönben vagy segélyben is részesült.379 A kormányzati törekvések sikerét bizonyítja, hogy a támogatott gyárak közül 1902-ben 462 üzemelt, és a tizenkét év alatt csak 75 szűnt meg. Az államtól pénzsegélyt nyert 167 termelő egység adatai még kedvezőbbek, mert közülük csak tízet számoltak fel. Az 1902-ben felvett adatok szerint a kedvezményben részesített üzemek összesen 59 ezer munkást foglalkoztattak. Mivel ezeknek a gyáraknak évi termelési értékéről nem készült felmérés, ezért az általuk produkált ipari terméknövekedés nagyságára a foglalkoztatott munkáslétszámból lehet következtetni. A Kereskedelemügyi Minisztérium 1903-ban elvégzett számításai szerint a gyáriparban egy alkalmazott évi termelésének értéke átlagban 3500 korona, ezen adatok alapján az 59 ezer munkás a kedvezményezett 462 gyárban különböző termékeket éves szinten mintegy 206 millió korona értéket állított elő. Továbbá a gyáripar támogatására felhasznált pénz gyors megtérülését önmagában már az is biztosította, hegy az ipari munkások fizetésé377 MNL OL К 255-1904-3. t-518. sz. A kereskedelemügyi miniszter átirata Lukács László pénzügyminiszter részére. 1903. december. 378 MNL OL К 255-1904-3. t-518. sz. A kereskedelemügyi miniszter átirata Lukács László pénzügyminiszter részére. 1903. december. - A magyar állam iparunk fejlesztésére 1868 ési902 között összesen 10,8 millió korona támogatást biztosított, ez az összeg 35 év átlagában csupán évi 308 750 koronát jelentett. 379 Az állam által nyújtott segélyek nagyobbik hányadát 13 év alatt kellett visszafizetni a kincstárnak, és csak kisebbik részét írták le. 112
