Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Pénzügyminisztérium

I

Az udvartartás költségei

Az udvartartás költségeit 1870-től - minden alkalommal tíz évre szólóan - változatlanul 9,3 millió koronában állapították meg. A drágulások, az udvari alkalmazottak bérének 40%-os emelése miatt az országgyűlés szükségesnek tartotta, hogy napirendre tűzze a fenti összeg felemelését 11,3 millió koronára. Az 1902. november 14-én megtartott ülésen a képviselők ezt a javaslatot a Pénzügyi Bizottság elé utalták.356 A Pénzügyi Bizottság

1903. február 17-én elkészített javaslatában az alábbiakkal indokolta az udvartartás költségeinek felemelését: „A magyar királyi várpalota, megfelelő építkezések és berendezés által, csak most alkotja meg azt a méltó keretet, amely egy magyar királyt megillet, és a Szent Korona tulajdonát képező királyi várpalota és felszerelésének költségei az udvartartás költségeiből most törlesztetnek [...] Ugyancsak a királyi udvartartás érdekében az 1760 óta fennálló magyar királyi testőrség mellé egy második magyar királyi darabont testőrség szervezése válik szükségessé, amely [...] a királyi várpalotában fogja az udvari szolgálatot állandóan teljesíteni. Elengedhetetlen, hogy az itteni királyi udvari hivatalok megfelelő szervezete is kiegészítést nyerjen.”357 A magasabb térítési költség a javaslat szerint 1902. január elsejétől lenne esedékes. Az udvartartás költségeiről szóló törvényjavaslat a Khuen-Héderváry kormány időszakában nem került a képviselőház elé.

Állami beruházások

A gazdasági válságból történő kilábolást segítő állami beruházásokról szóló törvényjavaslat célkitűzéseit Széli Kálmán miniszterelnök részletesen ismertette az 1903. évi költségvetésbeterjesztésekor, de parlamenti benyújtására csak 1903. május 28-án került sor.358 A pénzügyminiszteri előterjesztés szerint a törvényjavaslat lendületet ad iparunknak és fejleszteni fogja a vállalkozói kedvet. Az előirányzott 262 millió korona jelentős részét vasúti beruházásokra (Szászrégen-dédai vonal és a Déda-Mádéfalva közötti összeköttetés megteremtése), valamint a gazdasági problémák tükrében nehezen indokolható építkezésekre (új miniszterelnöki, valamint vallás- és közoktatásügyi minisztériumi palota) tervezték fordítani. A tervezetről a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara testületé

1903. július 7-én tartott ülésén éles kritikát fogalmazott meg. Sajnálattal állapították meg, hogy „a javaslatban, amelynek kidolgozása előtt a szakkörök véleménye meg nem hallgatott, nem találunk nyomára annak az általános magasabb szempontnak, annak az egységes vezéreszmének, amelyből az ilyen nagyszabású akciónak kiindulnia kellene. [...] Értjük ezalatt azt, hogy az akció megindítása előtt gondosan mérlegelni kellett volna az általános ipari viszonyokat, az egyes iparágaknak jelenlegi helyzetét, és a támogatásra való rászorultság mértékét, s e mérlegelés eredményéhez képest kellett volna megállapítani egyfelől a beruházási munkákra szánt kiadási összegeket, másrészt pedig magukat a

356 Képviselőházi Irományok, 1901-1905. 334. sz.; MNL OL К 2-1902-AXIV-2-31. Törvényjavaslat Ő Felsége udvartartási költségeiről. 1902. november 14.

357 MNL OL К 26-1906-X-491. sz. A Pénzügyi Bizottság jelentése az „O cs. és ap. kir. Felsége legmagasabb udvartartása költségeiről” szóló törvényjavaslat tárgyában. 1903. február 17. - A budai palota újjáépítésére 1903-ig már 18 millió korona kölcsönt is felhasználtak. (Eötvös, 1909. 91-92.)

358 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XVI. köt. 281. országos ülés. 1903. május 28.)

107