Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
98 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek egy egyházi személyre gyanakodhatunk, a kelethely és Szentandrás Bihar megyei fekvése miatt konkrétan a váradi püspökre (a pecsétfelirat „Pl" részlete a püspöki pecséteken mindig szereplő „EPI" vagyis „episcopi" része lehetett). Pál szentandrási pap tanúként szerepelt 1319-ben is (AOkl V. 372. sz.), 1329 augusztusában viszont már Péternek hívták a helyi papot (AOkl XIII. 482. sz.). Az alperes Zoland (más forrásokban: Szalóc) fia Albert a Hontpázmány nemzetséghez tartozott, és datálhatóan 1308-ban bukkan fel utoljára, és 1317 februárjában már biztosan nem élt, amikor is fivérével: Mihállyal az Amadé nádor halála óta egymásnak kölcsönösen okozott károk ügyében már a fiai békültek ki (Engel: Genealógia, Hontpázmány nem 10. Szentjánosi ág 1. tábla: Esztári és Battyáni; AOkl IV. 416. sz.). Odún (Adony) fia Ivánka a Gutkeled nemzetség tagja volt, az 1270-es évektől bukkan fel a forrásokban és biztosan túlélte Albertet (HO VII. 124., 154., RA 3002. sz.; Engel: Genealógia, Gútkeled nem 4. Egyedmonostori ág 1. tábla: Adonyi, Pelbárthidi). Mivel Albert mester legkorábbi datálható felbukkanása 1282, ezért a terminus post quemet az 1270-es éveknél húzhatjuk meg. Ezen idő alatt 5 váradi püspök volt: Lodomér, Tamás, Bertalan, Benedek és Imre (Zsoldos: Archontológia 99.). Imre püspök (1297-1317) pecsétje egyértelműen kisebb volt az itteni pecsétfoltnál (Bodor: Főpapi pecsétek 41-42.), Tamás, Bertalan és Benedek pecsétjeit nem ismerjük. Az időben legkorábbi Lodomér püspök (1268-1279) pecsétnyomója azonban nagyjából egyezik az itteni pecsétfolttal: kb. 63 mm hosszú és 42-43 mm széles (DL 40143.). Mivel az említett három főpap sigilluma nem ismert, nem kizárható, hogy egyikük szintén hasonló méretű tipáriumot használt néhány milliméter eltéréssel, ami a pecsétfoltok esetén még a „tűréshatáron" belül van, ezért a kiadót nem azonosíthatjuk teljes bizonyossággal Lodomérrel, de annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy az oklevelet ő adta ki, inkább az 1270-es évek második felében, mert az közelebb esik Albert 1282. évi első felbukkanásához. Ez esetben egyébként valószínű, hogy az itteni Pál pap és az 1319. évi Pál pap csak névrokonok. 79: [1260-1270-es évek] febr. 11., Esztergom - ? Benedek, Damján [----], Kozma és fia: Domonkos határnapot kaptak böjtközép napjára b[erki] Ják és Acél ellenében végső válaszadásra, hacsak időközben, ti. Invocavit-vasárnapot követő csütörtökön meg nem egyeznek a következő személyek döntőbíráskodása révén: Ják és Acél részéről körmösdi (de Kurmusd) Póka comes, tabajdi (de Thoboid) Bertalan és tétényi (de Theturí) Salamon, a másik részről berki (de Berki) Csőm fia István, tétényi Szilveszter és Csák fia Péter, ill. közösen delegált Rénold fia Salamon comes. Ha a döntőbírák nem tudnának mind jelen lenni, mindkét fél részéről kettő elegendő a döntőbíráskodás lefolytatásához. D. Strigolnii] tertio die oct. purificationis b. Virginis. Eredeti DL 82895. (Zichy család, zsélyi 218. В. 15.) Kiadása: Zichy I. 79-80. Regesztája: Bakács: Pest m. 241. sz. Nánabeszter nb. Csőm fia István 1256-tól bukkan fel, az 1270-es évek első felében még élt, egy ideig unokaöccsével, berki Mihály fia Tamással közösen fordult elő, aztán Tamás már csak egyedül jelent meg a forrásokban (ld. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 1095-1097). Sajnos az oklevelek többsége datálatlan, az első olyan datálható diploma, amelyben Tamás nagybátyja nélkül áll, 1291-ből való (RA 3818. sz.), esetleg 1284-ből (Zichy I. 77-78., az évre ld. Zsoldos: Archontológia 35.: Domokos alországbíró). Valószínűbb azonban, hogy berki Csőm fia István már a 70-es évek második felében elhunyt. Tétényi Salamon egy 1257-1260 közötti oklevélben tűnik fel (10. sz. reg.), és bár ez nem zárja ki a jóval későbbi keltezést sem, az itteni DPM-t inkább érdemes az 1260-70-es évekre keltezni, mint a századforduló közelébe. Az oklevél hátulján egy kb. 37-38
