Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Előszó, köszönetnyilvánítás
Előszó, köszönetnyilvánítás 9 szeretnék mondani Rácz Györgynek, aki kapcsolatba lépett a Szlovák Nemzeti Levéltárral (Slovensky národny archív) és a Nyitrai Állami Levéltárral (Státny archív V Nitre), és így a közvetítésével megszerezhettem a szükséges adatokat. Rácz György mellett köszönet illeti Stresnák Gábort, Erika Javosovát és Peter Kerestest, akik a mérést végezték. Ezen kívül szeretném megköszönni Csiba Balázsnak, amiért általam nem ismert szlovákiai levéltári adatbázisokra hívta fel a figyelmemet, amit szintén jól tudtam használni a DPM-oklevelek azonosításához is. A Kolozsvárott, az Erdélyi Múzeum Egyesület egykori levéltárában (jelenleg a Kolozsvári Állami Levéltárban) őrzött oklevelek pecsétjének lemé- réséhez ismét Hegyi Gézának tartozom köszönettel, aki a fentiek mellett ezeket a méréseket is elvégezte, bár az ottani oklevelek pontos azonosítása nem volt nehézségek nélküli. A regesztákat mind szakmailag, mind formailag Piti Ferenc és Kádár Tamás nézték át. Amellett, hogy sok elgépeléstől, szóismétléstől és egyéb formai hibától megszabadítottak, nem kevés ötletet is adtak bizonyos okleveleknél a kiadó azonosításához, és így néhány, addig ismeretlennek nyilvánított oklevéladó az ő megjegyzéseik révén vált számomra beazonosítható- vá. Piti Ferenc emellett (csakúgy, mint előző két könyvemben) az oklevélátírásokat is lektorálta. Hálás vagyok mindkettőjüknek, hogy ezt a hosszú, és nem könnyű (és töményen átolvasva talán nem is túl izgalmas) anyagot szó nélkül, rövid idő alatt igen alaposan átnézték. Végül, de majdnemhogy elsősorban jegyezzük meg azt a jól ismert igazságot is: egy kéziratból soha nem lehet könyv pénz nélkül. A könyv formában való megjelenést a Nemzeti Kulturális Alap forráskiadási pályázata biztosította, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával közös együttműködésben. E téren ismét Rácz Györgynek szeretnék köszönetét mondani, aki felajánlotta ezt az együttműködést, intézte és segítette a pályázat adminisztratív lebonyolítását. Bár eredetileg csak egy kivonatos táblázatot szerettem volna közreadni, amely tartalmazza a DPM-kiadványok lehetséges kiadóit, és a rövid érvelést, a munka végül igencsak kinőtte magát. Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán ekkora teret szentelni egy olyan, viszonylag rövid (bő emberöltőnyi) ideig létező diplomatikai műfajnak, amely zömében nem túl fontos és értékes anyagokat tartalmaz (perhalasztások, bevallások).9 Mindenképpen úgy vélem, hogy igen. Magam nem vagyok a történeti segédtudományok önmagáért való művelése ellen sem, de úgy gondolom, hogy mindez több annál, minthogy feldolgoztunk egy diplomatikai műfajt, és feltártuk a jellemzőit.10 Aki Árpádkori vagy kora Anjou-kori történelemmel foglalkozik, szembe kell azzal néznie, hogy a mai kutatásnak már a teljes forrásbázison kell alapulnia. A már említett internetes adatbázisban11 szinte majdnem az összes középkori magyar vonatkozású oklevél fotója hozzáférhető bármikor, és az I. Károly-kori anyag számba vételét a folyamatosan készülő (jelenleg már az 1350-es éveknél járó) 9 10 Minderről ld. „A »Damus pro memoria« oklevéladás" c. bevezető tanulmányt. Ezen jellemzőket lásd „ A »Damus pro memoria« oklevéladás" c. fejezetben. DL-DF 5.1 и
