Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
76 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek lenne biztos abban, hogy Pud comes meg tudna jelenni e határnapra, akkor idézze meg őt más törvényes határnapokra. A mondott napon Simon fia Demeter ismét mutassa be az egri káptalan oklevelét. D. Budae fer. quinta post oct. natiuitatis beatae Virginis. Eredetije nem ismert. Kiadása: CD VI/2.345-346. (Ex autographo. Coll. Dipt Széchényi Tom. III. Appendix nro III.) Egy év nélkül, dec. 19-én kiadott DPM-oklevél szerint István volt alországbíró oklevele értelmében (secundum continentiam litterarum comitis Stephani, quondam viceiudicis curiae domini regis) sárosi Simon fia Demeter köteles volt Demeter fia Demeter comes ellenében az oklevéladó színe elé állítani Szemelnye falu kezesét, Artolf fia Tud(!) comest Szent Miklós nyolcadán [dec. 13.] (59. sz. reg.). Mivel a nevek és a dátum is teljesen egyezik, ezért biztosan erről az oklevélről van szó, amelynek a kiadója tehát egy bizonyos „István alországbíró" - kérdés, hogy melyik. A birtok említett, és itt megóvott eladása 1269 május-augusztusában történt, lásd a 31., 33. sz. regesztákat. Szemelnye az Aba nemzetség birtoka volt (az eladó, Púd ispán is ehhez a genushoz tartozott), és az eladás ellen fellépő fél, Demeter fia Demeter is - ezért állította, hogy Púd nem adhatta el a földet az ő beleegyezése nélkül, a sajátjaként (ld. Engel: Genealógia Aba nem 5. Debrői-tarjáni ág, 1. tábla: Debrői; ill. Aba nem 8. Lipóci ág, 1. tábla: Nekcsei). Logikus lenne, hogy Demeter itteni fellépését rögtön a nyári eladás utánra, 1269 szeptemberére keltezzük, ám ennek ellentmond az oklevél kelethelye. A felek ugyanis István ifjabb király, majd az egri káptalan előtt intézték az adásvételt, mivel fennállt az országfelosztás. Nem csak logikátlan, de az 1262. évi pozsonyi megegyezés értelmében törvénytelen is lett volna, ha Demeter fia Demeter egy a Budán székelő (tehát az idősebb király emberének számító) alországbíró előtt kereste volna az igazát. A pernek már az országegyesítés után kellett bekövetkeznie. Viszont a dec. 19-i oklevél már „volt" alországbírónak említette Istvánt, tehát szeptember és december között kellett elvesztenie hivatalát. Az 1281 május-júniusában hivatalát vesztő István alországbíró így kizárható, ahogy a III. András alatt hivatalban lévő István is (Zsoldos: Archontológia 32-36.). Tegyük hozzá: az ő működésük időben is elég távol esik az 1269-es adásvételtől. Egyetlen olyan István alországbírót ismerünk csak, akit ősszel váltottak le: az 1274. szeptember legvégén az urával, Gutkeled nb. Miklóssal együtt bukó Istvánt (uo. 32.). Az 1274-es év pedig az említett adásvételhez is közel esik. Elvileg az sem kizárható, hogy egy általunk nem ismert István alországbíróról van szó, hiszen a 13. sz-i országbírók helyetteseiről eléggé foghíjas ismereteink vannak, többségünkről nem maradt fent adat, még említés szintjén sem, és az István igen gyakori névnek számított ekkoriban, de az 1274. évi István kronológiailag jól illik a sorba, így nincs okunk megkérdőjelezni, hogy az ő okleveléről van szó. Demeter fia Demeter és Simon fia Demeter közti perekhez ld. még az 54. sz. reg. kommentárját. 58: [1273-1284. (1274.?)] nov. 2-8., Szepesolaszi - Izabella (Erzsébet) királyné Megjelent egyik részről a Baranya megyei Baksából való (de villa Boxa de Barana) István az urai, Barlas fiai: Beles [!] és Domonkos nevében, másik részről pedig várdai (de villa Warda) Mihály fia Aladár, és beszámoltak arról, hogy azon perben, amelyet Belus és Domonkos folytatott Aladár ellen az ő apjuknak okozott károk miatt Mindenszentek ünnepén [nov. 1.] az alországbíró színe előtt, a következőképpen egyeztek ki. Aladár 10 márkát fizet Belusnak és Domonkosnak, részben dénárokban, részben becsértékben a leleszi konvent színe előtt két részletben, ti. vízkereszt ünnepén [jan. 6.] és Gyertyaszentelő Boldogasszony
