Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
60 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek más egyházi személy sigillumáról lehet szó. Kérdéses, hogy Hahót comes, aki Koppány szerint neki kedvező ítéletet hozott a szolganő ügyében, kivel azonosítható. Ismerünk egy Hahót nb. Hahót vasi ispánt, aki 1237-1239 között viselte e tisztséget (Zsoldos: Archontológia 223.). Bár a DPM-stílusú oklevelek szempontjából ez elég korai időszaknak tűnik, mégis mellette szól, hogy Mojm fia Mihály is az 1230-1240-es évek forrásaiban tűnik fel (1235: Urk Burg I. 163.; 1236: Urk Burg III. 257-258.; 1246: Urk Burg I. 217.). Sőt, a vasvári káptalan egyik 1235. évi oklevelében egy bizonyos Ditlip fia Mihály elad Mojm fia Mihálynak 5 szolgát, köztük egy asszonyt is (Urk Burg 1.163.). Nem kizárt, hogy ez az az adásvétel, amit itt is említettek, hiszen Mojm fia Mihály itteni elmondása szerint a szolganőt Detlep meg nem nevezett fiaitól vásárolta. Pontos évek közé ugyan nem szorítható az oklevél, de a legkorábbi DPM-kiadványok közé keltezhető, az 1250-es, 1260-as évekre. 39: [1267,1270.] jan. 24., Füzitő - Mika vagy István alországbíró? Azt a pert, amit az oklevéladó színe előtt Ebed fiai: Kemény, Rénold és Ják (Chak) viseltek vízkereszt 15. napján [jan. 20.] Keled fia Keled ellen, Lőrinc mester, soproni ispán kérésére a felek pünkösd nyolcadára halasztották, úgy, hogy Lőrinc elvállalta, hogy maga mellé veszi Ábrahám főispánt (Abraam comes magnus), Kázmér fia Csépánt, Péter ispán fia Gergelyt, és fivérét: Andrást, Tamás fia Euzen-t, akikkel húsvét harmadnapján Nick (Nykch) faluban a felek közti minden ügyben döntőbíráskodnak. Amelyik fél ezt nem tartja be, az 30 márkát fizet a másik félnek, a felek pedig jelenjenek meg az oklevéladó színe előtt pünkösd nyolcadán Lőrinc ispán és társai oklevelével. D. in Fyzegtu quint, die cjuind. epifanie Domini. Eredeti DL 40068. (Múz. törzsanyag) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 54-55. (vö. Kubinyi: Pótlék 9.); ÁÚO X. 460.; Urk Burg I. 330. Az évszámot Kubinyi Ferenc 1267-re tette azzal az indokkal, hogy Lőrinc 1267-ben viselte a soproni ispánságot. Mindezt az Urk Burg kiadása is elfogadta, még azt is hozzátéve, hogy IV. Béla 1267 februárjában Füzitőn keltezett oklevelet (RA 1518. sz.; vö. Urk Burg I. 330.). Mivel Péter fia Lőrinc valójában 1257 és 1269 között viselte a soproni ispáni tisztet, ill. 1272-1273 között Kemény fia Lőrinc volt a soproni ispán (Zsoldos: Archontológia 198-199.), ezért ez a keltezés önmagában nem elfogadható (tegyük hozzá: Péter fia Lőrinc asztalnokmester is volt egyben, és a fenti DPM-ban a Lőrinc soproni ispán melletti „mester" jelző erre utalhat, így az itteni Lőrincet ővele azonosíthatjuk, nem Kemény fiával). Ják nb. Ebed fiai és Hahót nb. Kemény fia Kemény közötti perekről több oklevél is fennmaradt (Urk Burg I. 362-364., Id. még a 16-17. sz. reg.), ám ezek mind keltezetlenek, és még az sem világos, hogy közvetlen összefüggésben állnak-e ezzel a perfolyammal, vagy egy másik persorozatról van bennük szó. A kibocsátóra utaló egyetlen adat az oklevél hátulján lévő pecsétfolt, amely kb. 32 (széles) x 34 (hosszú) mm nagyságú, és pajzs alakú, ami világi előkelőre utal. Ezen kívül Füzitőn IV. Béla viszonylag sok oklevelet keltezett 1261 és 1270 között (RA 1269., 1397,1437-1438., 1514a., 1518., 1522., 1590., 1651., 1656-1657. sz., vö. ÁMTF III. 417-418.), illetve 1269-ben Ernye országbíró is. így valószínű, hogy az oklevéladót IV. Béla kíséretében kell keresnünk. Ez esetben helytálló lehet Hans Wagner észrevétele, hogy a király (ezáltal kísérete) 1267. febr. 9-én Füzitőn tartózkodott, és ezért az oklevelet legvalószínűbben erre az évre tehetjük. Igaz, olyan más éveket sem zárhatunk ki kategorikusan, amelyek tavaszán IV. Béla szintén Füzitőn tartózkodott, és január-februári itineráriuma nem ismert (1264 és 1270). Ebben az időben az alországbírók pajzs alakú pecsétet használtak. Simon alországbíró pecsétje 1264-ből (DL 560., 562., 93903.) egy kicsivel kisebb az itteni pecsétfoltnál (pedig az ő működési
