Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 59 útiköpenyen kívül semmit sem zsákmányoltak - ez inkább emlékeztet személyes bosszúra, mint rablótámadásra, persze az összefüggés korántsem biztos. Az 1260-as évek alországbírói nagyrészt pajzs alakú pecsétet használtak, de egyikük ismert pecsétlenyomata sem egyezik az itteni pajzs alakú pecsétfolt méretével, de több alországbírói pecsétet nem ismerünk, pl. az 1256-1260 közötti Miklós alországbíró pecsétjét, vagy az 1267-ben hivatalt viselő Mika sigillumát. Az 1269-1270 közötti István alországbíró pajzs alakú pecsétet használt, de mivel csak töredékesen maradt fent egyetlen példánya, így annak a mérete vagy ábrája sem megállapítható (DF 200024.). Megjegyzendő, hogy az 1256-1260 közötti Miklós alországbíró ura, az országbíró, Héder nb. Henrik volt (Zsoldos: Archontológia 31.), és ha a pecsétábra tényleg a Héder-címer variálásával jött létre, ahogy az alországbíróknál ez megfigyelhető, akkor a vonatkozó időszakból csak ő jöhet szóba. A kérdést azonban nem dönthetjük el teljes biztonsággal. 38: [1250-60-as évek] jún. 25.—júl. 1. - egyházi személy Moym fia Mihály az oklevéladó előtt perbe vonta Koppányi olyan ügyben, hogy az megtartotta egy megszökött szolganőjét - akit Detlep fiaitól vásárolt - három fiával, és a nála lévő pénzével, ti. 50 márkával együtt. Ezzel szemben Koppány azt állította, hogy a szolganő bírói úton őt illeti, Hahót comes ítélt közöttük ez ügyben. Az oklevéladó úgy határozott, hogy Mihály bizonyítsa be a győri káptalan oklevelével, vagy bármi mással, amivel jobban igazolni tudja, hogy a szolganő akkor szökött el tőle, amikor a tatárok betörtek Magyarországra. Koppány pedig bizonyítsa a mondott bíróval, hogy a szolganőt bírói úton bírja, a bizonyítás pedig Szent István nyolcadán [aug. 27.] történjen. Eredeti DL 93994. (Festetics család) Az oklevél szövege: Datum pro memoria, quod Michael filius Moym in nostra presentia egit contra Cupan super tali causa, quod ancillam suam acum tribus filiis suisa fugitive recessam cum pecunia sua, scilicet cum quinquaginta marcis detineret, quam a filiis Detlep emptam habebat. E contra Cupan asseruit, quod illam ancillam ordine iudiciario habuisset, iudicante inter ipsos Hoholdino comite, adiudicavimus Michaeli probare cum litteris capituli Jaurinsis, et cum aliis quibuscunque melius poterit, quod illa recesserit ab ipso item temporis, quando Tartari intrassent in regnum Hungarie. Cupano vero decrevimus probare cum iudice supradicto, quod ordine iudicario habuerit, probatio ista debet fieri in octavis sancti regis. Datum sexta feria post festum sancti Johannis baptiste. Hátulján: Memorialis inter Michaelem filium Moym et [...]b Cupanum. a-a sor fölé beszúrva b bizonytalan olvasat Az oklevél hátulján egy, talán 40 mm hosszú és 23-26 mm széles mandorla alakú pecsétfolt látható, ami egyházi kiadóra vall. Mivel bírói hatóságról van szó, ezért biztosan nem hiteleshely, inkább valamely magasabb rangú klerikus lehet (pl. püspök, prépost). A korból ismert főpapi pecsétek mind nagyobbak ennél (vö.: Bodor: Főpapi pecsétek 37-43.) és az általános tendenciák alapján nem valószínű, hogy valamelyik ilyen kisméretű lett volna, ezért inkább prépost, főesperes, vagy
