Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
300 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Középkori egyszerű másolata: DL 82951. (Zichy család, zsélyi 3.1361.) Kiadása: Zichy XII. 4. Az itt említett káptalani oklevél bizonyára azonos azzal az egri káptalan által 1293. okt. 19-én kiadott DPM-oklevéllel, amelyben a káptalan igazolta, hogy az itt is említett Aladár fia László esküt tett Leuka fia István ellenében arról, hogy Rozsály az ő tulajdona, és István csak ott lakik, egészen majdani haláláig (151. sz. reg.). Úgy tűnik, hogy István még 1315 márciusában is élt (AOkl IV. 43. sz.), viszont itt már az özvegyéről esik szó, ezért a terminus post quem 1315. A terminus ante quem Gutkeled nb. László fia Aladár halála. Ő maga 1315-ben bukkan fel utoljára, özvegyét 1320. szept. 19-én említik (Engel: Genealógia, Gútkeled nem 5. Sárvármonostori ág 10. tábla: Várdai; Zichy I. 187.). Az oklevél kiadója, mivel az egri káptalant az ő egyháza káptalanjának (capituli ecclesie nostre) mondja, és Egerben is keltez, az egri püspök lehetett. Az ilyen típusú ügyek egyébként is az egyházi bíróság elé tartoztak. A fenti évkörben a püspöki tisztet végig Márton töltötte be (Engel: Archontológia 68.), aki egyébként több DPM-oklevelet is kiadott (330-331. sz. reg.). 334: [? (1280-as évek-1310-as évek?)] febr. 3-9. - ? (Aba Amadé bírósága?) Vid fia Olivér megjelent Gyertyaszentelő Boldogasszonyt [febr. 2.] követő kedden, és azt mondta, hogy ő megidézte az oklevéladó színe elé Весе fia Mártont és fivérét: Lőrincet, akik nem jöttek el, és nem is küldtek senkit. Eredeti DL 75211. (Máriássy család levéltára, Máriássy Ferenc 39.) Az oklevél szövege: Datum pro memoria, quod feria tertia proxima post festum purificationis beate Virginis comparuit coram nobis Oliverius filius Vidus, et dixit, quod Martinum filium Весе ac Laurentium fratrum eiusdem legitime evocasset ad nostram presentiam; Oliverius comparuit, ipsi vero non venerunt nec miserunt. Datum feria tertia proxima post festum beate Virginis. Hátulján: Pro Oliverio filio Vidus contra Martinum et suum fratrum. Mártont és fivérét, Lőrincet 1288-ban említették (RP 241. sz., ill. 1288. vagy 1293. évi kiadványban (148. sz. reg.). Vid fia Olivér más forrásban nem bukkan fel, így az oklevél keltét nem tudjuk pontos, évszámmal meghatározott határok közé szorítani. Márton és Lőrinc az Abaúj megyei Bárcán és környékén voltak birtokosak, így ha az oklevelet az 1280-as évek vége és 1311 közé tehetnénk, akkor nagy valószínűséggel köthetjük Aba Amadé bíróságához. A pontos kelet hiányában elképzelhető más kiadó is, Amadé bíróságához az kötheti DPM-t, hogy a fennállási ideje alatt volt a legelterjedtebb ez az oklevélstílus ebben a régióban. A hátoldali pecsét mérete nem állapítható meg, viaszmaradványai a körirat és a belső pecsétábra közötti térkitöltő mintázatot mutatják. Ennek „indás" díszítéséhez hasonló motívum igen sok pecséten megjelenik még az Aba nemzetség környezetében is (pl. Aba nb. Dávid fia Péternek pecsétjén, Aba Amadé első és második nádori pecsétjén, sőt, Aba Amadé egy ismeretlen albírájának a sigillumán is (ld. Körmendi: Aba nemzetség címerváltozatai 117. 1.1.1-es, 1.2.1-es és 1.2.2-es pecsét. Amadé albírájának pecsétje: DL 105728., 82905.; vö.: Szőcs: Nádori intézmény 268-269.: Függelék 12. sz. és kommentárja, ill. RP 272. sz.). Az itteni pecséttöredék nem azonosítható egyértelműen egyik hivatkozott sigillum indás díszítésével sem, bár mivel eléggé töredékesen maradt fent, és a mérete sem állapítható meg, ezért a valamelyikkel való azonosság nem is zárható ki egyértelműen (értelemszerűen Amadé és albírájának a pecsétjei jöhetnek szóba leginkább). Ennél többet az oklevél kiadójáról nem állapíthatunk meg.
