Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 291 említettük, a fivérek 1315 januárjában még éltek, továbbá Kőszegi János tartományát és nyugatmagyarországi hatalmát I. Károly 1316 tavaszán lényegében katonailag felszámolta (Engel: Az ország újraegyesítése 112.), így Karácsonyi keltezése hozzávetőlegesen jó lehet, minthogy a fivérek elleni rajtaütésnek a két időpont között kellett megtörténnie. Vagyis a jelen DPM, amely még élő személyekként említi a testvéreket, 1314-1315 folyamán kelt. A hátoldalon egy kb. 59-60 mm-es pecsétfolt található. Mivel az oklevéladó szerint elképzelhető, hogy a saját bíráira bízza rá az ügyet eldöntésre (ipsam causam iudicio iudicum nostrorum commiserimus decidendam), ezért leginkább a királyról lehetne szó, de a pecsétméret biztosan nem egyezik I. Károly nagypecsétjével (Gárdonyi: Károly nagypecsétjei 37.), és Károly az egyik megjelölt évben sem tartózkodott Föveny közelében aug. elején (Spekner: Buda 143-144.). Szóba jöhetne valamelyik Kőszegi-oligarcha is, aki elé a helyi illetőségű vasvári káptalan utalta az ügyet. Henrik fia János és a szintén oligarchának számító Kőszegi András pecsétjei kb. 53-55 mm-esek (ld. DL 76231.; ill. DL 91180., 40372., 1993., 2048.), így ők szintén kizárhatóak. Ellenben a méret pontosan megfeleltethető János másik unokája, Kőszegi András fivére: Héder nb. Gergely fia Miklós pecsétméretének (DL 91168.; DF 287029.). A gond az azonosítással „csupán" annyi, hogy tudomásunk szerint Kőszegi Miklós 1314. ápr. 3-án már halott volt (vö. AOkl III. 722. sz.), miközben mákfai Benedek, mint fentebb említettük, 1314-ben még élt (AOkl III. 877. sz.) Amennyiben Benedek ugyanebben az évben meg is halt volna, az özvegye itteni említése miatt a jelen kiadvány legfeljebb 1314. augusztusi lehetne, ami kizárja a Miklóssal való azonosítást. Elvi szinten feltehetjük, hogy az 1314. évi oklevélben (ami élőnek említi még Benedeket) elírták a keltezést, hiszen csak későbbi átírásban maradt ránk, de ennek kicsi a valószínűsége. Nem lehetetlen egyébként, hogy a Fehérvár közeli fövenyi kelethely összefüggésben áll az 1314. aug. végén Fehérvárott tartott országgyűléssel, amelyen az ország több, Károllyal szembenálló bárója is részt vett (Engel: Az ország újraegyesítése 106.), és pl. Kőszegi András aug. 11-én utasította a zalavári konventet, hogy egy előtte folyó pernél az országos gyűlésre idézzék a színe elé a feleket, ahol személyesen jelen lesz (AOkl III. 818. sz.). Bár András ezt az oklevelet még sárvári székhelyén keltezte, de a DPM kiadója lehet olyan dunántúli illetőségű, a vasvári káptalan látókörébe eső bíró, aki már az országgyűlésre készülvén aug. elején a közelben tartózkodott. 324: [1316.] máj. 18., Középnémeti - Abaúj megye (István comes) Edus fia Egyed, a serviense: János, továbbá jobbágyai: Gergely, Bogdán és Jakab kötelesek voltak megjelenni áldozócsütörtök előtti kedden az oklevéladó színe előtt Sándor fia János ellenében, ám a mondott határnapon sem Egyed, sem serviense és jobbágyai nem jöttek, és nem is küldtek senkit, pedig János várt rájuk. Eredeti fényképe: DL 84234. (Bárczay család 1. 42.) Az oklevél szövege: Datum pro memoria, quod cum feria tertia proxima ante assensionem [!] Domini Egidius filius Edus, Johannes serviens eiusdem, Georgius3, Bogdan et Jacobus iobagiones dicti Egidi contra Johannem filium Alexandri coram nobis comparere debuissent, adveniente ipso termino sepedictus Egidius cum serviente et iobagionibus suis non venerunt nec miserunt per Johannem filium Alexandri legitime expectati. Datum in Kuzepnemti, feria tertia proxima ante asscensionem Domini. Hátulján: Iudicialis contra Egidium filium Edus pro Johanne filii(!) Alexandri.
