Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 203 terra Kyrt et aliis causis inter ipsos emanatas seu eventilatas nichilominus coram magistro Facasio ducere tenentur et reddere. Volumus etiam et dicimus, quodc omnes cause inter partes exorte sint sopite usque terminum prenotatum, scilicet in quo concordaverunt ita tamen, ut si qua partium alter ad alterum iterato progrederetur, extunc nichilominus habereturd pro convicto, solutiones predicti debent solvere in villa Zechan presentia magistri Farcasi comitis Neugradiensis. Hátulján: Pro Coplon contra Marcellum de Vosian. a_a az eredetileg ott álló hosszabb részt kivakarták, és a fentieket írták be helyette b előtte áthúzva: vág c sor fölé beszúrva d leírva: aberetur A CD-ben közölt egyik részleges átírás (VIII/5. 86.) 1313-ra keltezte az oklevelet, amit Vincent Sedlák is átvett. A keltezést már Karácsonyi János is 1295 körűire javította Farkas nógrádi ispán említése alapján (HH130-131.78. sz.), Kristó Gyula pedig ettől függetlenül szintén a 13. sz. végére tette az oklevelet (Id. AOkl III. 439/440. sz.). A keltezéshez az egyetlen támpont tényleg csak Farkas ispán említése: 1292 szeptemberében még Mikó, 1299 júliusában pedig már Domonkos viselte e tisztet, Farkas a két időpont között tűnik fel (Zsoldos: Archontológia 173.). Mivel a fizetésül szabott első határnap jan. 13., a második pedig a február-márciusra eső böjtközép nyolcada, ezért valószínű, hogy az oklevél egy adott év utolsó harmadában, de legalábbis második felében kelt. így az 1299. év vélhetően kizárható. A kiadóra még ennyi támpontunk sincs. Az oklevél fogalmazása elég gyatra, nem rutinos kibocsátóra utal, akárcsak a hátulján lévő, kb. 25 mm-es pecsét kis mérete. A levelet valószínűleg az egyezség helyszínén, Szécsényben adták ki, és talán valamiféle megyei hatóság, vagy a helyi plébános lehetett a fogalmazója és megerősítője. 206: 1299. jan. 17. - egri káptalan (jászói konvent?) Bárcai (de Barcha) János fiai: Henrik és Miklós az oklevéladó színe előtt azt a bevallást tették, hogy Bárca föld őket illető részén Henrik olyan birtokosztályt végzett, hogy két egyenlő részre osztotta a földet, és az alsó részt minden haszonvételével Miklós választotta ki magának és örököseinek, a felső rész pedig Henriknek és utódainak maradt meg örökös birtoklásra. De mivel Henrik része nagyobbnak és magasabb hasznot hozónak tűnt egy akkora résszel, mint amennyi a talptól a kezekig terjedő távolság négyszerese (usque ad quatuor extensiones manuum a planta pedis incipiendo), ezért Henrik még átengedte azt a 4 ölnyit (quatuor brachia) Miklós részére. D. quint, die oct. Epiphanie Domini a. eiusd. 1299. Eredeti DL 60148. (Máriássy család levéltára, Vegyes iratok 6.) Kiadása: HOkl 169. A kiadásban 13. sor: manum helyett manuum. A kiadvány stílusa hiteleshelyi kiadványra vall, és az oklevél hátulján lévő pecsétfolt mérete (kb. 41 mm) egyezik mind az egri káptalan DPM- oklevelein használt pecsétjének a méretével (vö. 83. sz. reg. kommentárja), mind a jászói konvent pecsétméretével (Id. a 332. sz. reg. kommentárját). A kérdéses hely (Bárca, Abaúj m.) birtokosai kb. egyforma gyakorisággal fordultak meg mindkét hiteleshely előtt ebben az időben. Tegyük hozzá: az egri káptalanra inkább jellemző volt a DPM-stílus, mint a jászói konventre, így a kibocsátót nagyobb valószínűséggel jelölhetjük meg a káptalanban, de a konvent sem zárható ki teljes bizonyossággal.
