Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
170 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek tolhatjuk korábbra. Az oklevél hátulján egy nagyobb méretű körpecsét elmosódott foltja látható, amelynek a pontos mérete nem állapítható meg, talán úgy 50-60 mm között lehetett. Sajnos a kelethely sem azonosítható teljes bizonyossággal, de a családok birtokadatai és a hangzása alapján valamiféle szláv(os), talán drávántúli helynév lehet. A kiadó vélhetően egy világi (nagy) bíró lehet (akár a királyhoz, de a királynéhoz is köthetően), vagy a Kőszegiekhez kötődő oligarcha, de kilétét ennél pontosabban nem állapíthatjuk meg. 163: [1288-1295.] márc. 13,-ápr. 9., Gönc - Aba Amadé Az oklevéladó elengedte azt a bírságot, amellyel bárcai (de Barchd) Illés és fia: Inok tartozott neki István fia Marót ellenében, ezért megparancsolja, hogy a bírság ügyében őket senki ne merészelje háborgatni. D. in Gunch fér. sec. prox. ante Dominicam Palmarum. Eredeti DL 75216. (Máriássy család levéltára, Máriássy Ferenc 45.) Kiadása, regesztája: RP 338. sz. A gönci kelethely és a bírság elengedése alapján csak Aba Amadé oklevelével lehet dolgunk (az albírájának önmagában nem volt bírságelengedése joga), és a hátoldalon lévő pecsétfolt mérete Amadé régebbi, legfeljebb 1295-ig használt pecsétjének a méretével egyezik, amely a DPM kiadási éveit is behatárolja. Ld. még az RP 338. sz. reg. kommentárját. 164: [1292-1300. (1295.?)] márc. 13,-ápr. 10., Tarcsa - III. András Az oklevéladó színe előtt Chete fia Sándor perbe vonta a Szűz Mária-szigeti apácákat, akiknek a nevében officiálisuk: Miklós comes jelent meg ügyvédvalló levéllel, azt állítva, hogy Fekete (Niger) Miklós a két felhévízi (de Calidis Aquis) szőlőjét és egy házát, együtt Cinkota (Zyngata) föld egy részével - amit Miklós [V.] István király adományaként kapott - még életében neki adta örökös birtoklásra, és erről oklevelei is vannak. Ezzel szemben az apácák officiá- lisa, Miklós azt állította, hogy Fekete Miklós nekik hagyta a szőlőket és a házat, hogy az egyháztól emiatt sok hasznot (multa comoda) nyerjen, Cinkota föld mondott részét pedig az apácák nyerték királyi adományul, csak ők odaadták szolgálatai fejében Miklósnak használatra. Az oklevéladó ezért elrendelte, hogy áldozócsütörtök nyolcadán a felek mutassák be neki okleveleiket. D. in Torchafer. tertia post dom. Iudica. Eredeti DL 34980. (MKA, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, Poson 62. 70.) Kiadása: Kis-Petrik: Kiadatlan oklevelek a főváros történetéhez 38-39. A kiadásban a 39. old. 19. (utolsó) sor: in Thorcha tertia helyett in Torcha feria tertia. Az ügy előzménye megtalálható a budai káptalan év nélküli, januárban kiadott oklevelében, ahol a káptalan III. András parancsára megpróbálta beiktatni Csete fia Sándort Cinkota földbe, de az apácák képviselője ellentmondott, ezért megidézte őket a király színe elé (BTOE1.289-290.). Mivel a DPM Tárcsán kelt, ezért nem az alországbíró adta ki, akit ebben az időben szintén egyenlőnek
