Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 169 von és fegyverben csapjanak össze a színe előtt. Továbbá András még a párbaj előtt állítsa elé Jan nevű jobbágyát, bírsággal együtt, mivel a korábbi terminuson nem tette ezt meg. D. in portu Abad quarto die s. Martini. Eredeti Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Ráday család levéltára: Oklevelek 2. (DF 275670.) Kiadása, regesztája: RA 3995. sz. A kiadásban igazítandó: 4. sor: intulisset helyett intulissent. Az oklevelet Borsa Iván (különösebb indoklás nélkül) III. András kiadványaként határozta meg, és 1294-re keltezte, mivel az „oklevél csak 1294-ben illeszthető be ellentmondás nélkül III. András itineráriumába, amikor a király Biharból visszatérőben volt Budára" (RA 3995. sz. reg. kommentárja). Az oklevél hátulján lévő pecsét viaszmaradványaiban magunk nem ismertük fel az uralkodói sigillumot. 162: [1285 k.-1294.] nov. 23-29., Baduna - ? Keled fia László és fivére: Gergely, officiálisuk: Fábián comes, és Tyba comes kötelesek az oklevéladó színe előtt megjelenni Szent Miklós nyolcada [dec. 13.] előtti szerdán végső válaszadásra Kemény fia Konrád ellenében, és László tegyen esküt arról, hogy betegségtől akadályoztatva nem tudott megjelenni Szent András [nov. 30.] előtti szerdán, Gergely pedig hozza magával a király oklevelét, hogy az ő ügyeiben járt el, különben a perkezdet előtt bírságot fizessenek. Fábián comes a határnapot elfogadta. D. in Baduna fér. quart, ante fest. Andree ap. Eredeti DL 47744. (Múz. törzsanyag, Szalay) Kiadása: CD VIII/7. 370-371. A kiadásban 370. old. 1. sor: Ladislaus helyett Ladizlaus; 4. sor: Michaelis helyett Nicholay, 5-6. sor: Corrardinum filium Kéméi helyett Corrardum filium Kernen; 6. sor: Ladislaum helyett Ladizlaus; 7. sor: idem helyett de; 371. old. 1. sor: regi helyett regis; Budam helyett sententionales; 2. sor: solvet helyett solvent; 2-3. sor: commune trium marcarum helyett quem terminum. A kötelezett Keled-fiak: László és Gergely egészen biztosan a Kórógyi-famíliához tartoztak (Engel: Genealógia, Kórógyi), és Gergelyt 1296 márciusában már halottként említi egy oklevél (CDCr VII. 237.), ráadásul olyan szövegkörnyezetben, amely valószínűsíti, hogy nem a közelmúltban hunyt el (ezzel összecseng az a tény, hogy Gergely, testi gyengeségére hivatkozva, már 1290-ben végrendelkezett: Wertner: Első Kórógyiak 167.). így tehát a jelen, november végén kiadott DPM keltének felső határát legfeljebb 1294-ben húzhatjuk meg. A Kórógyiak birtokai főként a Dráván túlon, Valkó megyében feküdtek, illetve Baranya és Tolna megyében (Wertner: Első Kórógyiak 171.). A felperes, Kemény fia Konrád talán a Matucsinai-família tagja volt, amelynek a karrierjét Kemény fia Lőrinc alapozta meg az 1260-as években (Engel: Genealógia, Matucsinai). Konrád ezen Lőrinc unokája volt, a Cseményi-család őse, amely szintén Baranya megyében volt birtokos (Wertner: Kemény fia Lőrinc 53-54.), a két család tehát könnyen kofliktusba keveredhetett egymással. Az egyetlen gond időrendi: Konrád 1302-ben bukkan fel először és 1349-ben még biztosan élt (Zichy II. 388.), tehát nem ő, hanem az apja, Kemény (aki 1299-ben még biztosan élt) alkotott egy generációt az alperesekkel. Elvileg feltételezhetjük, hogy Konrád már az 1280-as évek végén, 1290-es évek legelején is nagykorú volt, és önálló pert vitt a Kórógyiakkal (ez esetben 1350 körül 75-80 évesnek kellett volna lennie, ami nem irreálisan magas életkor). Az oklevél pontos terminus post quem-je nem határozható meg, de Konrád életidejét figyelembe véve, az 1280-as évek közepénél nemigen
