Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
154 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Henchmolna nevű malomnál, ami a határ mentén vissza is tér a Sajóba. D. tertio die fest. b. Margarete virg. a. D. 1293. Eredeti DL 56824. (Hanvay család 6.) Kiadása: HO VII. 232-233. Regesztája: Abaffy-Dancs-Hanvay 83.14. sz. A kiadásban igazítandó: 232. old. 6-7. sor: terris et metis helyett terris metis; 7. sor: ac aliis helyett ab aliis; 233. old. 4. sor: fundali helyett fundati; 6. sor: Crisam helyett Crisan; 20. sor: inde stagnum helyett idem stagnum. Vö. az előző, 141. sz. regesztával. A két oklevél közötti összefüggés nehezen tisztázható. Ugyanaz a személy ugyanannak zálogba ad egy-egy ugyanolyan nevű földet egyszer 8 évre, másszor 14 évre. Az oklevelek keltezése azonos, és az írásképük és a hátukon lévő pecsétfolt alapján ugyanazon szerv, vélhetően egy hiteleshely adta ki azokat. A határjárás részben megegyezik, csak a 8 évről szóló oklevélben szereplő Hanva birtokrész valamivel kisebb, mint a 14 évről szóló. A kiadás szerint itt két különböző földrész zálogba adásáról van szó. Ez logikus magyarázat lenne, de ennek ellentmond, hogy a határjárás legalább 2/3 részben ugyanazokat a határokat írja le. A határleírás alapján mindenképpen ugyanarról a földről van szó, csak a 14 évet tartalmazó oklevél leírásában az kiegészült még egy darabbal. Györffy György szerint csak a 8 évről szóló változat kelt 1293-ben, és a másik egy 9 évvel később módosított verzió, amikor megújították a zálogszerződést újabb 14 évre (AMTF II. 506.). Ez azonban nem magyarázza sem azt, hogy a keltezés miért nem módosult az új szövegben, sem azt, hogy a két íráskép miért azonos (nehezen hihető, hogy 9 évvel később pont ugyanaz az írnok ugyanolyan írással írta volna meg a módosított oklevelet). Felvethető lenne, hogy amikor kiadták az egyik DPM-t, akkor a felek meggondolták magukat, és módosítottak a szerződésen mind a zálogbirtok nagyságát, mind az érte kapott összeget és a zálogbatétel idejét illetően. Ezért még aznap írattak egy másik oklevelet. Ebben az esetben azonban a nem érvényes példányt érvényteleníteni kellett volna. Viszont jól láthatóan mindkét oklevél meg volt pecsételve, és meg is őrizték azokat, mint amik jogbiztosító értékkel bírnak. Talán a magyarázat az lehet, hogy mégis két külön birtokrészt adtak zálogba ugyanazon a napon, az egyiket 8, a másikat 14 évre. A határleírás körüli zavarok pedig az ilyen leírások technikai kivitelezése miatt keletkeztek. Ezeket a határleírásokat többnyire rövid, a határjárás helyszínén készült feljegyzések alapján írták át a hiteleshelyi oklevélbe. Mivel a felek eleve tudták, hogy mindkét birtokrészt zálogba fogják adni, ezért „egy mentben" megjárták mindkettőnek a határait, és így is jegyezték le. A hiteleshelyi leírás aztán ezt csak az egyik alkalommal vette figyelembe, hogy a feljegyzésben két külön föld határleírásáról van szó, a másik, 14 éves lejáratú (időben először megírt?) zálogszerződésbe viszont tévedésből bemásolták az egész határjárást, összekavarva ezzel a határjeleket. Tény, hogy ennek a felvetésnek is vannak gyenge pontjai, sajnos biztos magyarázat nem adható az oklevelekre. A kiadó a regeszták szerint az egri káptalan lenne (Abaffy-Dancs-Hanvay 83.13-14. sz.), nyilván azért, mert a Hanvay-család ügyében rendszeresen ez a hiteleshely állított ki okleveleket (ld. 1340-ig bezárólag Abaffy-Dancs- Hanvay 81-94.7., 9., 10., 12., 15., 17., 21., 23-25., 28., 30., 34., 38., 40., 42. sz.). A két kiadvány hátulján kb. 42 mm-es pecsétfolt látható, amely megegyezik a káptalan által használt zárópecsét méretével (ld. a 83. sz. reg. kommentárját), így az azonositás kétségkívül helyes. 143: 1293. aug. 14., Buda - Márton/Marcell? alországbíró A maga és fivére: Miklós nevében megjelenő Zelemér fia Zadur az oklevéladó egy korábbi oklevele szerint egy perben elnyerte Nagymező, Andrásfölde és Rebren (Nogmezeu, Andreasfelde et Rebren) birtokokból a részét Iván fia Alberttól és fivéreitől, bemutatván Nagymező birtok ügyében Domonkos volt nádor, bácsi (Bachiensis) és szebeni (Zybiniensis) ispán oklevelét [RP136. sz.], mivel Zadur
