Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 155 azt állította, hogy Nagymező földnek a Cseb (Cheb) föld irányából lévő fele kimaradt a nádor mondott okleveléből, ti. hogy ez az ő szerzett birtokuk, és nem a Lesztemér (Leztemer) felé fekvő öröklött birtok. Ámbár Zadur rá akarta bízni Albertnek és közös rokonaiknak, ti. Gergely fiainak: Miklósnak és Simonnak az esküjére Nagymező föld oklevélből kimaradt részének az ügyét, de Albert az esküt ez ügyben nem vállalta, hanem alávetette magát Zadur és Gergely fivérei [! helyesen: fiai]: Miklós és Simon esküjének. így a felek akaratából az oklevéladó elrendelte, hogy Szent István nyolcadán [aug. 27.] a felek menjenek ki a vitás földre, és Buntur fia Miklós fia Miklós jelenlétében, ill. az egri káptalan tanúságával Zadur tegyen esküt Gergely fiaival: Miklóssal és Simonnal és három másik nemessel Iván fiai: Albert és fivérei ellenében arról, hogy Nagymező birtok azon része, amely kimaradt Domonkos nádor okleveléből (que est extra privilegium Dominici palatini) nem Lesztemérhez tartozó öröklött birtok, hanem szerzeményi föld. Ha leteszik az esküt, az legyen elég, ha nem, akkor csak Zadur és Gergely mondott fiai tegyenek földesküt úgy, ahogy az szokás, ti. földet helyeznek a fejükre, és esküdjenek arról, hogy Nagymező azon határai, amelyeket Domonkos nádor oklevele is leír, igazak és valósak. Ezen felül a felek birtokosztályt akarnak tenni Nagymező, Andrásfölde és Rebren birtokaikban úgy, hogy a mondott nyolcad harmadnapján [aug. 29.] Zadur, a fivére: Aba, továbbá Gergely fiai: Miklós és Simon, akiket akkor Zadur fog képviselni, a mondott Miklós királyi ember jelenlétében és az egri káptalan tanúságával az összes birtokot minden haszonvételével és tartozékával három egyenlő részre osztják. Ebből először Iván fiai: Albert és fivérei választanak ki maguknak egy részt. A maradék két rész pedig legyen Zelemér fiaié: Zaduré és fivéreié, ill. Gergely fiaié: Miklósé és Simoné. Szent Mihály nyolcadán [okt. 6.] a felek ismét jelenjenek meg az oklevéladó színe előtt, és mutassák be az egri káptalan oklevelét az eskü és a birtokosztály lefolyásáról. Ugyanekkor Iván fiai más peres ügyek miatt is kötelesek megjelenni Zadur ellenében, és mivel jogtalanul tartották a mondott birtokokat elfoglalva, ezért az oklevéladó bírsággal sújtotta őket, amit ugyancsak Szent Mihály nyolcadán, még a perek megkezdése előtt kötelesek megfizetni. D. Bude sept, die quinden. b. Jacobi ap. a. D. 1293. Eredetije nem fellelhető (1891-ben Pesty Frigyes szerint az Usz-család Sáros megyei levéltárában) Kiadása: НО VIII. 325-327. (ex őrig.) Az oklevéladó a saját perében kiküldött embert, Miklós fia Miklóst királyi embernek nevezte (presentibus eodem Nicolao homine domini regis), ami az alországbírók szokása volt, akik a királyi jelenlét bíróságát képviselték ebben az időben, amit az oklevél budai kelethelye is megerősít, ahol az alországbírók ekkor már az állandó székhelyüket tartották (Szőcs: Kinek az embere 252., 255-257). Hogy 1293 augusztusában ki töltötte be ezt a tisztséget, nem teljesen világos. Eymich fia Márton alországbíróhoz elvileg köthetünk egy 1293. ápr. 15-i oklevelet (Zsoldos: Archontoló- gia 36.), de annak a kibocsátási éve akár 1296 is lehetett (Körmendi: Marcell pecsétje 123-125.). Mivel az oklevéladó itt egy saját korábbi kiadványát is említi, valószínű, hogy nem az aug. 14. előtti napokban lépett hivatalba. Ha az ápr.-i forrás 1293-ban kelt, akkor mindenképpen Márton alországbíróról van szó, ha 1296-os, akkor csak feltételezhetjük ugyanezt. Mivel egy szept. 1-ji, alországbírói stílusú DPM-oklevélen Marcell pecsétmérete található (144. sz. reg.), ezért valószí-
