Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 143 A kunok ellen vezetett hadjárat áz 1280 késő őszén zajlott hadakozást takarja, és nem az 1282. évi Hód-tavi csatát, mert csak az előbbinél lépte át a királyi sereg az Al-Duna folyását (Zsoldos: Tétény tői a Hód-tóig 89-90.; 95-97.). Mivel itt a „királyt" nem nevezték meg külön, ezért biztos, hogy a kiadás idején még ugyanaz volt az uralkodó, aki a hadjáratot is vezette, vagyis IV. László, ami a keltezést 1281 és 1290 közé szűkíti. Az ügy jellege alapján egyébként sejthető, hogy az oklevél nem sokkal az 1280-as hadjárat után kelt, mert nem valószínű, hogy a néhány márkát érő ingó vagyon elvétele kapcsán Pál csak hosszú évekkel később indítson pert, így az oklevél legvalószínűbb kiadási éve 1281-1282 körül lehetett. A hátoldalon egy kb. 33-34 mm-es körpecsét foltja és viaszmaradványa található. A pecsét mérete és a budai kelethely alapján leginkább alországbírói vagy budai alnádori kiadványról lehet szó. A behatárolt időszak alországbírái közül az 1281 késő tavaszáig hivatalát viselő István pecsétje nagyobb volt ennél (kb. 42 mm, DL 76160.), ahogy az 1281-1282 közötti Olivéré is (kb. 40 mm, 90. sz. reg.); az 1284-ben hivatalt viselő Domonkosnak a pecsétje pedig kisebb (31 mm, DL 1177., 99532.). Az 1285-1290 közötti alországbírók pecsétméretét nem ismerjük. A budai alnádorok közül egyedül Tamást bukkan fel a forrásokban 1288-ban, egyetlen megmaradt oklevelén az ura, Aba Amadé pecsétje található (RP 238. sz.). Mivel a korszak archontológiailag viszonylag kevésbé dokumentált, ennél többet nem állapíthatunk meg, ám azon logika alapján, hogy a pernek nem sokkal az 1280-as hadjárat utánra kellett esnie, továbbá az ismert alországbírói pecsétek közül egyik sem egyezik az ittenivel, vagy egy eddig nem dokumentált alországbírót takarnak (pl. az 1283-as évből, amelyről nincs egyértelmű adatunk), vagy a kiadó hatóság valaki más volt, pl. budai alnádor, esetleg egy harmadik tisztségviselő. 128: [1290.] máj. 3., Sár - Héder nb. Kőszegi János Az egyik részről Rénold és Ják comesek, ezen Ják fia István, Trisztán fia János, Benedek fia Mike, Márton fia János, Tamás fia Mihály, Sándor (Sandur) fia Gergely és Kemény fia Kemény; a másik részről Sebe fia Miklós comes, Lőrinc fia Csépán, Sándor fia Lőrinc, Pál fiai: Веке és Pál a maguk, továbbá rokonuk: Szabolcs fia Sebe nevében megjelentek az oklevélkibocsátó színe előtt az ösz- szes köztük lévő peres ügyek kapcsán, ti. károkozás, birtok-, vagyon- és egyéb ügyekben, és közölték, hogy fogott bírák közbenjárásával a következő egyezségre jutottak. Miklós comes a két birtokát, ti. Jákfát (lak), ahol a Szent Mihály tiszteletére emelt egyház áll, illetve a Köröstől (Querus) északra fekvő Köröselőt (Queuruselu) sem életében, sem halála által senkinek a rokonságából nem adja el vagy adja át, csak a mondott Rénoldnak, Jáknak, Jánosnak, Mikének, a másik Jánosnak, Mihálynak, Keménynek, Gergelynek és Istvánnak. Csépán, Lőrinc, Pál fiai: Pál és Веке és Sebe fia Miklós pedig hozzájárulásukat adják ezen megegyezéshez, kötelezvén magukat arra, hogy ezen birtokokban Rénoldot, Jákot és a többieket nem fogják háborgatni és szavatolják őket. Továbbá a felek érvénytelenítsék a győri káptalan előtt az összes ezen perben kiadott oklevelüket. D. in Sár, in die inventionis s. crucis. Eredeti (Urk Burg szerint): Burgenländischen Landesarchiv, Niczky-FA. Fase. 96. (DF-jelzete nincs) Kiadása: Urk Burg III. 286-287. Az itt felbukkanó Ják nemzetség tagjai (lásd Engel: Genealógia, Ják nem 2. Rába-balparti főág 2. tábla: Ebed ága; ill. Ják nem 3. Rába-jobbparti főág 1. tábla, Ják nem 3. Rába-jobbparti főág 2. tábla: Sitkéi) a győri és a vasvári káptalan előtt is megerősítették ugyanezt a megegyezést 1290.
