Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
140 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Kovasznyai Kozma azonosítható biztosan, aki 1268-ban több Somogy megyei felülvizsgálatban is részt vett bírótársként, és felbukkan egy 1278-as nádori oklevélben, szintén helyettes bíróként (RP 146-151., 185. sz.). Nána fia Márton valószínűleg nem azonos az 1253-ban feltűnő, szlavóniai érdekeltségű Nána fia Mártonnal (CDCr IV. 525.; RA 988. sz.). Az oklevél hátulján egy eléggé nagy méretű pecsétfolt látszódik, de elmosódottsága miatt nem mérhető, nagyjából 60 mm körüli lehet, amely egy nagybírót sejtet. Mivel sem az oklevél keltezési idejét, sem a pecsétfolt nagyságát nem lehet pontosan megmondani, ezért a kibocsátóról ennél többet nem állapíthatunk meg. 124: [1260-1280-as évek] okt. 13., Buda - ? (nádor, országbíró, alországbíró?) Az oklevéladó azt a pert, amit kartali (de Cortal) Ják és berki (de MerkyU]) Tamás Szent Mihály 15. napján [okt. 13.] folytatott volna baracskai (de Boroccha) Pál fiai: Péter és Pál ellen az oklevéladó színe előtt, a felek akaratából a következő fogott bírákra bízza: Jákék részéről Csák fia Péter, csapiári (de Coplar) Pósa, széplaki (de Scepluk) Martonos és Ranum-i Bernold, a másik fél részéről pedig tinnyei (de Типе) Péter, banai (de Band) Mihály, nevegyi (de Nyweg) Gothard és kéri (de Keer) Jurka comes. A döntőbírák Mindenszentek 3. napján [nov. 3.] bíráskodjanak a felek közt Martonos széplaki házában olyan feltétellel, hogy ha valamelyik fél a döntésüket nem fogadná el, akkor a perkezdet előtt fizessen 3 márkát. A felek Mindenszentek nyolcadán [nov. 8.] ismét jelenjenek meg az oklevéladó színe előtt, és Martonos számoljon be, hogy milyen döntés született. D. Bude in quind. s. Michaelis. Eredeti DL 82902. (Zichy család, zsélyi 218. B. 24.) Kiadása: Zichy I. 67. A kiadásban 3. sor: Borouha helyett Boroccha. Az oklevél hátulján egy pajzs alakú pecsét foltja látható, sajnos nem egyértelmű, hogy pontosan milyen nagyságú, mert a folt felső része elmosódott. Leginkább talán egy 51-52 x 50-54 mm-es méret lehetett, amely nem feleltethető meg általunk egyetlen ismert alországbíró pecsétjének sem. A peres felek többnyire csak egyszer bukkannak fel (vagy településnév nélkül, és ezért nem kapcsolhatóak össze az itteni adatokkal). Több forrás is szól viszont berki Mihály fia Tamásról, aki kezdetben nagybátyjával, Istvánnal közösen, majd az 1270-es évek közepétől kezdve egyedül bukkan fel. Datálható oklevélben 1294-ben találkozunk vele utoljára (Id. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 1095-1097.; Zichy I. 84.). A fogott bírák közül Csák fia Péter nyilván azonos azzal, aki egy másik, az 1260-70-es évekre tehető DPM-ban is fogott bíró berki Istvánnal egyetemben (79. sz. reg.). Nevegyi Péter fia Gothárd egy 1268-1269 közé tehető oklevélben szerepel (Guth néven, Id. BTOE I. 101-102.), Kartal nb. Benedek fia Ják pedig 1247 és 1289 közötti forrásokból ismert (1247: MES I. 371.; 1276: HOkl 76.; 1279: HOkl 86-87.; 1289: ÁÚO IV. 344.). 1289-ben már egyik fiával osztozott öröklött birtokán, ekkor hallunk róla utoljára. Bár az itteni DPM esetén sem pontos terminus post quem, sem ante quem nem húzható, a felsorolt személyek életideje alapján nagyjából az 1260-80-as éveket jelölhetjük meg kiadási idejeként. A kiadó valószínűleg egy országbíró, vagy olyan alországbíró lehetett, akinek a pecsétje nem ismert.
