Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
132 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek a közös földből nagyobb részt bír, mint amennyi megilleti őt. János azt állította, hogy ez a nagyobb rész atyjától és más ősétől maradt rá. Ezen kívül Gergely a maga és rokonai nevében azt is állította Jánosról, hogy az tolvaj, rabló, gyilkos, pénz- és oklevélhamisító (fabricator monete, falsarius), és az apjától egy hamis pecsét marad rá, és a ládájában pergamenbőrt tart a hamis pecséttel együtt (imembrana cum falso sigillo in scrinio suo nunc haberetur). Az oklevéladó ezért elrendelte, hogy mivel János egyedül van, és pere halálbüntetéssel végződhet (effusionem sanguinis respicere videbatur), minden más peres ügyet felfüggeszt addig, amíg a Gergely által János ellen indított per teljesen be nem fejeződik. János pedig pünkösd nyolcadán, a rokonait az oklevéladó színe elé állítva, köteles a felperesek ellenében megfelelni a vádakra. D. Bude sabb. ante dominicam Oculi Mei. Eredeti DL 47773. (Múz. törzsanyag, Szalay) Kiadása: CD VIII/7.369-370.; ÁÚO XII. 673-674. A két kiadás közül Wenzel okmánytára közli hibátlanul a szöveget. A DPM keltezésére Id. a 121. sz. reg. kommentárját, amely kiadványban ugyanezen személyek jelennek meg. Nem valószínű, hogy megálltak volna a fenti vádak Miklós fia János ellen, mert a pénz- és oklevélhamisítást a halál mellett vagyonelkobzással is büntették, viszont 1290 nyarán János özvegye és serdülő (adolescens) fia egy családi birtok eladásáról intézkedik (HO VIII. 284-285.). A két ügy egymáshoz való viszonya vagy relatív időrendje tehát nem egyértelmű. Az oklevél hátulján lévő viaszmaradványok kivehetetlenek, és a pecsétfolt nagysága sem mérhető egyértelműen, bár viszonylag nagyobb méretűnek látszik, akár a bárói, nagybírói sigillum sem kizárható. A pecsét bal alsó részén egy kisebb, kb. 20-22 mm-es gyűrűspecsét foltja látható. Nem lehetetlen, hogy az oklevéladó a vád súlyosságára való tekintettel a királlyal, vagy helyettes bíró esetén a hivatali urával ellenjegyeztette ezt a kiadványt. Mivel sem az oklevél pontos kiadási ideje, sem a nagyobbik pecsét mérete nem állapítható meg, és a budai kelethely olyan általános, hogy ott igen sok bírói hatóság elképzelhető, ezért nem lehet jobban leszűkíteni a kört. A legvalószínűbb kibocsátó mégis az országbíró vagy alországbíró, esetleg a budai alnádor, mert a nádorok főként „vidéken" tartották a székhelyüket ebben az időben, ritkán fordultak meg Budán, ahogy a territoriális nagybírók (vajda, bán) is. 117: [1273-1289.] jún. 16-21., Buda - IV. László király Azon ügyben, amelyet pünkösd 15. napját követő kedden az oklevéladó színe előtt viselt Óvári (de Owar) Konrád Albert comes fia Mihály ellenében, a felek elmondták, hogy fogott bírák közbenjárásával a következő egyezségre jutottak. Mihály Szent István nyolcadán [aug. 27.] a Konrádnak okozott károk fejében a cikádori (de Cykador) konvent színe előtt ad neki 17 ökröt, 1 lovat, 250 köböl fehér lisztet (alba farina) három (száraz?-)köböllel számolva (cum cubulo trium pab- norum) és ha elmulasztja a fizetést, bírsággal tartozik. Továbbá Szent Mihály 15. napján [okt. 13.] Mihály Konrádnak ad ugyanezen konvent színe előtt ugyancsak 17 ökröt, 11 hordó (tunella) bort, és ha nem adja meg ezeket a mondott napon, másnaptól a duplájával tartozik. Ezen kívül ha Mindenszentek nyolcadán [nov. 8.] Konrád 9 nemessel együtt esküt tesz a mondott konvent előtt Mihály
